Registration 4.
"Negyedik naplóbejegyzés: Szeptember 10. Part 1.
Mostanában eléggé elhanyagoltam a naplóírást, de most igyekszem pótolni. Nem sok minden történt azóta, Őbunkóságával sok sok programunk volt, amit ő letagadott, hogy randi lenne. Pedig elárulom, az volt. De Castielt meggyőzni ilyen dolgokról... Lehetetlen.
Szombaton - amikor persze elmerültem önfeledten csodálatos álmomban - megszólalt a telefonom. Roppant morcos kedvemben kapott el a szerencsétlen illető, mikor felvettem.
- Halló! Itt Tessék! Miben tudsz segíteni?
A vonal végéről hangos röhögést hallottam, mire egyszerűen csak kinyomtam. Fejem visszaejtettem a párnára. Nemsoká ismét csörgött az a szar.
- Tessék, Temetkezési Vállalat.
- Hallod, ezek egyre jobbak - kacagott hangosan.
- Hagyjá' már aludni, perverz elmebeteg! - sipítottam a készülékbe.
- Apád! Inkább gyere velem...
- Nem megyek sehova! - vágtam rá.
- Ha nem jössz el a koncertemre, ne keress többet - mordult a telefonba. Nagyot sóhajtottam, mikor felültem. A naptárra néztem, ami boldogan hirdette az egy hetes őszi szünetet. A szüleim elutaztak egy hétre, nyaralni. Én basztam menni. Minek?
- Jó. Mikor lesz? - adtam be a derekam.
- Este 10. - Uh, tuti, hogy vigyorog!
- Oks, cső - ezzel le is raktam. Hisz még aludni akartam!
Mikor eljött a megbeszélt időpont, én már a koncert helyszínén álltam. Természetesen a színpad mellett. Na jó, talán kicsit előbb kimentem, mint kéne, de még sose láttam Castielt zenélni. Nemsoká meg is jelent a három srác. Először Lysandre készült felmenni. Stílusa a szokásos viktoriánus divatot hirdette, viszont neki ez állt jól, a kissé furcsa haját is kiemelte. A két csat a hajában is cukin festett. Ő volt a banda énekese, és igazán jó hangja is volt hozzá. Aztán jött Nathaniel. Szöszke kinézete teljesen pofán csapott. Igazán többet járhatna rockercuccban. Egy fehér farmert viselt, szakadt fekete pólóban és kockás ingben volt. Kezében a dobverőket forgatta. Amikor meglátta lesokkolt arckifejezésem, kiröhögött. Csak úgy spontán. Ezután jött Őbunkósága. Lazán, zsebre dugott kézzel állt meg előttem, kezében a piros-fehér elektromos gitárral. Azt hittem, menten elájulok. A fekete farmert egy halálfejes övvel dobta fel, szintén fekete pólója szabadon hagyta kockás hasát. Mivel a vöri annyira nem magamutogatós, magára terített egy ujj nélküli felsőt.
- Hmm - jártam körbe, mire fáradtan sóhajtott.
- Mi van? - morrant rám, mire elvigyorodtam. Mögé lépve kötöttem fel keveset a hajából, még az erős tiltakozása ellenére is.
- Nyugi már, szexi - biztattam, így abbahagyott mindenféle tiltakozást. Elé sétáltam, majd rámosolyogtam.
- Sok sikert. Jó leszel.
- Ezt eddig is tudtuk - dobott fel egy ellenállhatatlan vigyort, majd felment a színpadra."
 |
| Castiel |
 |
| Nathaniel |
 |
| Lysandre |
Registration 5.
"Ötödik naplóbejegyzés: Szeptember 10. Part 2.
A koncert fenomenális volt, a fiúk arattak. Szó szerint, az elalélt lányokat a biztonságiaknak kellett kivinniük. A fiúk pezsgőt is bontottak, ahová engem is meghívtak. Természetesen közben megszabadultak a felsőtől, amit a póló felé vettek. Hát... huh. Viszont amint Lysre vagy Szöszkére néztem, kaptam egy szúrós pillantást. Na, Őbunkósága féltékeny lenne?
Végül elindultunk haza. Castiel hamarabb hazaért, majd a zsebében kezdett kutakodni. Arca egy-kettőre rémült lett, ahogy nem találta a kulcsát. Gonoszan vigyorogva figyeltem, ahogy kétségbeesve kutat.
- Fogadok, hogy a szüleid nincsenek otthon.
- Hát nincsenek - morrant, majd nagyot sóhajtva az ajtónak dőlt. - Sosincsenek.
Egy ideig elgondolkodva néztem, majd megfogtam a kezét, és a házam felé kezdtem húzni.
- Mégis...? - kezdte. Arca magyarázatot követelő volt.
- Ma nálam alszol - jelentettem ki nagabiztosan.
- MIVAN?!
- Nyugodj már le! - szóltam rá. - Örülj, hogy felajánlottam!
Ezután csak csendben pufogott. Beengedtem az ajtón, és ő illedelmesen levette a cipőjét, amit én pislogva néztem.
- Hol fogok aludni? - kérdezte végül.
- Hát, csak két szoba van, szóval a földön - adtam a nyers választ, majd a konyhába mentem kaját csinálni. A hangos káromkodásokra viszont elmosolyodtam. Őbunkósága letelepedett egy székre, és csendben figyelte, ahogy tevékenykedem a konyhába. Gyorsan összecsaptam a vacsit, hisz egy szendvicsen nem sok mindent kell csinálni. Castiel úgy evett, mint aki évek óta éhezik. Ilyen finom lett volna a szendvicsem? Közel két perc alatt eltüntette, nem győztem csodálkozni. Ezután felvánszorogtunk a szobába, ahol alaposan szétnézett, majd hangos hümmögésekkel fejezte ki tetszését. Alsóra vetkőzött, majd egyszerűen bedőlt az ágyamba.
- Azt mondtam, föld! - replikáztam.
- Alszol mellettem, azt annyi - morrant rám, mire lemondóan sóhajtottam. A fürdőben pizsire öltöztem, majd befeküdtem mellé. Elbódított a belőle áradó illat, mélyet szippantottam, ami szemmel láthatólag tetszett neki. Ezt jelezte az arcán elterülő, széles vigyor. Mellkasára hajtottam a fejem, most én leptem meg őt. Pár percig nem tudta mit csináljon, végül lassan végigsimított a hajamon, minek hatására szinte dorombolni kezdtem. Jól esett a puha, lágy érintés, nem volt tőle megszokott. Lassan lehunytam a szemem, majd álomba merültem.
Nii"
- Mégis...? - kezdte. Arca magyarázatot követelő volt.
- Ma nálam alszol - jelentettem ki nagabiztosan.
- MIVAN?!
- Nyugodj már le! - szóltam rá. - Örülj, hogy felajánlottam!
Ezután csak csendben pufogott. Beengedtem az ajtón, és ő illedelmesen levette a cipőjét, amit én pislogva néztem.
- Hol fogok aludni? - kérdezte végül.
- Hát, csak két szoba van, szóval a földön - adtam a nyers választ, majd a konyhába mentem kaját csinálni. A hangos káromkodásokra viszont elmosolyodtam. Őbunkósága letelepedett egy székre, és csendben figyelte, ahogy tevékenykedem a konyhába. Gyorsan összecsaptam a vacsit, hisz egy szendvicsen nem sok mindent kell csinálni. Castiel úgy evett, mint aki évek óta éhezik. Ilyen finom lett volna a szendvicsem? Közel két perc alatt eltüntette, nem győztem csodálkozni. Ezután felvánszorogtunk a szobába, ahol alaposan szétnézett, majd hangos hümmögésekkel fejezte ki tetszését. Alsóra vetkőzött, majd egyszerűen bedőlt az ágyamba.
- Azt mondtam, föld! - replikáztam.
- Alszol mellettem, azt annyi - morrant rám, mire lemondóan sóhajtottam. A fürdőben pizsire öltöztem, majd befeküdtem mellé. Elbódított a belőle áradó illat, mélyet szippantottam, ami szemmel láthatólag tetszett neki. Ezt jelezte az arcán elterülő, széles vigyor. Mellkasára hajtottam a fejem, most én leptem meg őt. Pár percig nem tudta mit csináljon, végül lassan végigsimított a hajamon, minek hatására szinte dorombolni kezdtem. Jól esett a puha, lágy érintés, nem volt tőle megszokott. Lassan lehunytam a szemem, majd álomba merültem.
Nii"
 |
| Castiel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése