Az én Uchihám (1. és 2. fejezet)

Az én Uchihám

1. fejezet: Az első napom

Nichi szemszöge:

Új diáknak lenni a gimnázium második évében nem könnyű. Főleg nem ha már megvannak az összeszokott társaságok. Én, Watanabe Nichi is ebbe a helyzetbe csöppentem bele most. Előre félek az átható, „te-új-vagy-és-nem-tartozol-ide” tekintetektől. Mindig ez van, már hozzászoktam.
Kissé remegő lábakkal lépek be az ajtón. Van itt minden, szőke, barna, fekete, buzi, transzvesztita… sorolhatnám. Én vörös vagyok. Hajam kissé égnek mered, tincsek állnak ki belőle. Az arcomat az orromig állandó árnyék takarja, a kuszán álló frufrum miatt nem nagyon látszanak tőle a barna szemeim. Magas vagyok, megközelítőleg 168 cm.
Betopogok a terembe. Egy pillanatig mindenki engem néz, majd folytatják a tevékenységüket. Leülök az utolsó padsorba, egy sötétbarna hajú lány mögé, és egy kékes-fekete mellé. Az utóbbi felém fordul, arcán kedves mosoly van.
- Szia. A nevem Hyuuga Hinata. Te ki vagy?
- A nevem Watanabe Nichi.
- Várj… van még egy Watanabe a sulinkban, de ő fiú… - kezdte.
- Valószínűleg a bátyámról, Sasoriról beszélsz – szakítom félbe mosolyogva.
- Oh, így már értem.
Bejön a tanár. Bemutatkozom, majd nekem is mindenki. Hinatával végigbeszélgetjük az órát. Legjellemzőbb tulajdonságok, ki-kivel jár, kinek ki a legjobb barátnője.
- (…) Végül, de nem utolsó sorban itt ül előttünk Mea Tenshi. 17 éves, de évvesztes, tehát nem bukott meg. Érdekes figura, az érzéseit sose mutatja ki. Mindig feketébe jár, a harmadikosokkal barátkozik, Sasuke bátyjának, az Akatsuki egy tagjának, Itachinak a csaja. Bocs, hogy ezt csak leírom, de tartok a csajtól… egyszer elvert egy egész fiúcsapatot. Szerintem kerüld – karcolja egy lapra.
- Már ne is haragudj – szólalok meg. – De én nem félek senkitől. Arcomon titokzatos félmosoly ül, majd mikor meghallom a csengőt, fellélegzek.
- Van kérdésed? Húsz perces van – ül fel a padra Hinata.
- Csak egy – rakom a lábam az asztalra, majd hátradőlök. – Mi a szar az az Akatsuki?
- Oh… hát kövess. – Leugrik a padról, majd kivonul. Én utána. A hátsóudvarra visz, ahol egy csapat harmadikos ül. Az ablakból nézzük őket.
- ŐK az Akatsuki. A vezér, Yahiko, aztán Naruto unokatestvére, Uzumaki Nagato, majd az ő csaja, Konan. A szürke Hidan, a másik, kukássapkás alak, Kakuzu. Őket csak Zombie-duónak hívjuk. Aztán a kékbőrű, Hoshigaki Kisame, a másik, a dögös pasi, Uchiha Itachi. Itachi nem olyan, mint a többi Akás, ő rendes. Sasuke bátyja, és Mea pasija. Ott a bátyád Watanabe Sasori, mellette a transzi szőke, Deidara. A zöld hajú Zetsu, az óriás, dühöngő őrült, Juugo. Aztán az idióta, folyton vigyorgó alak, az Hozuki Suigetsu. A vörös ördög, Sakura örök ellensége, és szintén Naruto rokona, Uzumaki Karin. Sasukét már elmondtam.
Érdekes arccal bámulom a klikket, fejembe vésődnek az arcok. Fene se gondolta volna, hogy egyszer oda fogok tartozni!

2.fejezet: Csapjunk a lecsóba! Avagy AZ az éjszaka

Teltek a napok, majd a hetek, és a hónapok, és hát, rengeteg dolog történt. Sasori bemutatott a srácoknak, akik nevetve vették tudomásul a sok hasonlóságot. Az tény, és való, hogy Sasori és én tök ugyanúgy nézünk ki, de könyörgöm, nemi különbségek is vannak! Amint a bemutatás Hinatáék tudomására jutott, úgy döntöttek, hivatalosan is ki vagyok rekesztve a klikkjükből. Hát nem édesek?
Viszont ez nem azt jelenti, hogy nem akadt társaságom! Megismerkedtem Meával, és tádá(!), ma már jobb barátnőt el se tudnék képzelni. Kiderült, hogy az Akások mindegyike jó fej, nem is kicsit. Remekül el lehet velük lenni. Viszont ki tudok akadni, ha egyikük kezében is meglátok egy szál cigit! Teljes mértékben anti-dohányos ember vagyok.
Nevelőanyánk persze mit sem tud arról, hogy én valaha is szóba álltam volna Sasoriék bandájával. Sajnos ennek meg is lett a következménye.
Ugyanis tegnap előtt Itachi és Sasuke eldöntötték, hogy bulit csapnak. Először még ebben a baráti körben állapodtunk meg, de Deidara és Hidan elbaszták ezt, és a fél város ott tolongott az Uchiha házban, este tízkor. A szerencsénk az volt, hogy hatalmas volt a lakás, és a szülők se voltak otthon. Mindenki szinte egyszerre nyitotta ki a sakés üveget, nem kis bánatomra. Megpróbáltam elsunnyogni, de drága kékbőrű barátunk elkapott, és leerőszakolta a számon az égető folyadékot. Rossz döntés volt, nagyon rossz! Ugyanis én egy korty piától is be tudok állni, nemhogy egy üvegtől!
Nos, holt részegen végigtáncoltunk Hidannal az asztalokon, és teljes átéléssel ordítottuk végig az Innerpartysystem –től a „Don’t stop!”ot, és Mea – szintén részegen – szarrá röhögte magát rajtunk. Kisame sztriptízt is adott elő. Már szinte mindenki részeg volt, és én dülöngélve botorkáltam fel az emeletre. Kinyitottam az ablakot, a friss levegő kissé észhez térített. Épp eléggé, hogy felfogjam a veszekedés lényegét.
- Rohadt kurva, hogy tehetted?! – A mély, éles hang csakis Sasukéhez tartozhatott.
- Sajnálom, nem tehettem róla! Részeg voltam, és… - Karin lassan, csukladozva beszélt.
Csattanó hang, majd egy vörös ribanc, aki előttem száguldott el. Egy pillanat alatt felfogtam, mi történt, nem kellett ehhez a csaj könnyektől maszatos arcára néznem. Egyértelmű lett, hogy az Uchiha felpofozta az Uzumakit. Meg is érdemelte… szerintem. Hirtelen egy árny vonta körül a testem, kivert a hideg víz. Remegve néztem szembe az éjfekete szemekkel.
- Hát te? – dörrent rám a fiú.
- Öh… hát… ikh… – csuklottam. Sasuke a kezembe lévő pálinkás üvegre nézett, majd kikapta a markomból, és jól meghúzta. Csak elképedve néztem.
- Ideje, hogy végre én is berúgjak, nem? – vigyorodott el. Még sose láttam vigyorogni. Ez olyan dögössé tette, hogy megremegtek a lábaim.
- De – súgtam a választ.
Az elkövetkezendő négy órában olyan bulit csaptunk, hogy a többieknek tátva maradt a szája. Táncoltunk, énekeltünk, egyszerűen jól éreztük magunkat. Sasuke vetkőzött nekem Jefree Star „Lollipop Luruxy” számára, amit én megbabonázva néztem végig, majd teljesen a srácra cuppantam.
- Végre hogy megvagy… tok – nyitott ránk Mea, aki sokkal józanabbnak látszott, mint én. – Ti meg mi a faszt csináltok? – nézett összegabalyodott testünkre.
- Me… a? – nyikkantam fel, majd lesodródtam az ágyról, magammal rántva az értetlenül figyelő, kanos Uchihát is.
- Én vagyok – állított talpra a lány. – Ideje hazamenni.
- NEM AKAROK! – sikítottam. – Szexelni akarok Saskével!!
- Bassza már meg! Akkor jön Sasuke is! – próbált lefogni a Tenshi lány.
- EGEN! – rántottam fel a srácot. – Majd eljössz a miaszaromra… a házamba és jól bepiálunk.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, hisz otthon van az anyád – szólt rám Mea, majd letolt a földszintre ahol csillámport szórtam a heherésző Sas’ke fejére.
- Aem… izé… kiahalálvagy… - csuklottam. – Nézd, de szép lett Szegecs! – suttogtam áhítatosan.
- Igen, jó, persze, csak menjünk.
Beültettek minket a hátsóülésre, én azonnal a srácra fonódtam. Miközben úton voltunk P!nk-től a „So What”, majd a Metallicától a „The Unforgiven”-t visítottuk végig. Utólag visszagondolva csodálom, hogy a mellettünk horpasztó Sasori nem ébredt fel. Fél óráig próbáltak lerángatni az üvöltő Sasukéről, aki közölni akarta a világgal, hogy szeret. Készségesen ordítottam vissza, hogy én is szeretem őt, de ez már nem sokat számított, amikor elhajtottak. Dülöngélve léptünk be a házba, naivan arra számítva, hogy nevelőanyánk alszik. Megszoptuk, ugyanis a drága anyucika fent volt, a konyhába várt minket, három ismerős alakkal.
- Hinata… Sakura… Ino…
A rózsaszín vigyorogva fordult meg, és mutatta meg a videót, amin részegen táncolok Sasukével.

Az Akatsukisok élete avagy betekintő a hülyék házába (Eddigi fejezetek)

1.Az új Akatsukis

Csodás reggel köszöntött egy hatalmas búvóhelyre az erdő közepén. Hogy miért is búvóhely? Mert a bátor szervezet egy Ötpecsétes védőburkot húzott a hatalmas házra, nehogy valaki betörjön. Na, nem mintha meg kellett volna védeni őket. Hiszen ők voltak az Akatsuki, a hírhedt szervezet, akiktől az Öt Shinobi Nemzet rettegett. Nos, nézzük kinek hogy telik a reggel:
Vegyük a legidiótább tagot, Tobit. Nos, a csavart maszkkal felszerelt fiú már kora reggel hatkor fel-alá rohangált, majd berohant Hidanhoz, hogy egy kiadós ölelésben részesítse. Azonban a jashinistának ez nem annyira tetszett, és a többi épp akkor kelő tagnak csak hátradűlve kellett élveznie a műsort. Ugyanis a szürke hajú háromágú kaszájával a kezében kergette keresztül a házon a mi Tobcsinkat. Eme tevékenységet Konan szakította meg, ugyanis akkorát lekevert kedvenc mazochistánknak, hogy az nekirepült a falnak, majd szépen le is csúszott. Miután a ház asszonya elvégezte a dolgát, bevonult a konyhába, hogy egy seregnek elég reggelit készítsen. Eközben a frissen kelt Akatsuki tagok szép sorban bevonultak a fürdőbe. Persze Deidarára megint sokat kellett várni, ugyanis az az idióta szőke óra hosszákat töltött a haja kivasalásával, aztán felkötésével. Majd jött Itachi, akinek meg kellett csinálni a körmeit. Így kifestette undorító lilára. A soron következő "ember" nem más volt, mint Kisame, aki beállt a zuhany alá, és jó egy órán át ki se jött onnan. Tobcsika nem sokat szarozott, simán letisztította a maszkját, majd rohant is ki a kertbe segíteni Zetsunak a slagnál. Sasori is csak lefürdött, amivel meg is volt tíz perc alatt. Nem is értette miért nem ő ment elsőnek. Hidan lett volna a soros, de mivel társa tudta, hogy mennyit vacakol a hajzselével, így arrébb lökve őt bevonult a fürdőszobába. A lila szemű erre megsértődött, és beült a sarokba duzzogni. Miután Kakuzu is végzett fellökve őt beviharzott a helyiségbe, és úgy becsapta az ajtót, hogy egy percig úgy tűnt, menten kiszakad a helyéből. Ahogy a zöld-vörös szemű maszkos egyén gondolta, Hidan rengeteg időt töltött a fürdőben. Már mindenki asztalnál ült, mire betoppant.

- Zetsu-senpai! - sikkantott fel Tobi, amikor megpillantotta az élő fejes salátát. - Mit csinálsz?
A fekete-fehér arcú... lény éppen kertészkedett.
- Hegyet mászok, szerinted? - morogta a fekete oldal.
- Van egy hálód, Zetsu-senpai? - kérdezte Tocsbi, ügyet sem vetve az előző kijelentésre.
- Minek? - fordult felé.
- Lepkét fogni. Tobi jó fiú.
Odabent minden ment a rendes kerékvágásban. Itachi ült a szoba közepén egy Sasukés képpel, Kisame pancsolt a medencében, Kakuzu számolta a pénzét, Hidan tisztította a kaszáját miközben teljes hangerőn hallgatta a zenéjét, Sasori főzött - ma ő volt a soros - Deidara válogatta a robbantóanyagokat. Painről és Konanról semmit sem tudni. Valószínűleg egymással szórakoznak. Vagy nem?
Ugyanis a boss irodájában egy teljesen ismeretlen lány állt.
- Szóval csatlakozni szeretnél? - kérdezte a férfi mély hangján.
- Igen - bólintott határozottan a lány.
- Hány éves is vagy? - érdeklődte a mellette álló origamis.
- Tizenhét - húzta ki magát.
- Hm. Ilyen fiatalon mi okod volt elhagyni a legerősebb kánt, mond csak? - érdeklődte a piercinges.
- Mondjuk úgy, - kezdett bele a kérdezett. - hogy történt egy nagyobb családi vita, és ott hagytam őket.
- Rendben. Az elkövetkezendő egy hétben Zetsu megfigyeli a viselkedésed. Mivel főágból származol, így gondolom erős vagy. Ha a megfigyelésen nem lesz veled baj, tag vagy.
- Köszönöm - majd meghajolt, és kiment.
Utána lépett ki Konan, és barátságosan körbevezette. Szinte az összes fiú meglepődött az igencsak híres lány láttán, de az újdonsült Akatsukis nem akart rájuk figyelni, hisz szinte mind egy alsónadrágban szaladgált. Még a lábujja is belepirult a vizes Hidan láttán.
- Ez a te szobád. Pakolj ki, majd találkozunk vacsoránál - köszönt el a kék hajú, majd elment.
A lány nagyot sóhajtott, majd kivette nyakából a pántot, és megszemlélte. Konoha jele át volt húzva, mutatva száműzöttségét. Odasétált az ablakhoz, ahol szakadt az eső. Majd Hyuuga Hinata szeméből is kicsordult egy könnycsepp.

2. Próbálj beilleszkedni

Új életet kezdeni teljesen más, mint ahogy azt bárki gondolná. Otthagyni mindazokat, akiket eddig családnak hittél, majd egy idegen szervezetben folytatni az utadat. De ők akarták. Megmutatom nekik, hogy igenis érek valamit. Erősebb leszek, mint az összes Hyuuga egybevéve. Mert ez az én Ninja utam."
Hyuuga Hinata

- Hinata - szólította meg valaki, mire hiper gyorsasággal kitörölte a könnycseppet szeméből, és az érkező felé fordult.
- Igen?
- Vacsora - közölte Konan.
A lány visszakötötte a pántot nyakába, majd a kék hajút követve lesétált a konyhába. Nem voltak sokan.
- Sziasztok! - köszönt oda Hinata, mosolyt kényszerítve arcára, majd leült Deidara mellé.
A Hyuuga nem nagyon figyelt oda a vacsora közben elhangzott beszélgetésekre, inkább csendben maradt. Csak ha kérdeztek tőle, akkor válaszolt. Miután végzett, illedelmesen megköszönte Sasorinak a vacsorát, és kiment az udvarra. Úgy döntött, edz egy kicsit.
- Byakugan! - Szeme aktiválódott, körülötte kidagadtak az erek. Szétnézett a környéken, hogy nincs-e ott senki, majd amikor meggyőződött róla, magára kanyarította Akatsuki köpenyét, és bevetette magát az erdőbe. Új mozdulatokat próbált ki, fejlesztette szemtechnikáját.
- Shugo Hakke Rokujuuyonshou! - Egy vonalban bocsájtotta ki kezéből a chakrát, pajzsot képezve maga körül. Majd egy legyintéssel megküldte a fák és kövek felé, így azok ketté vágva végezték. Kifújta szeméből frufruját, amikor ág reccsenését hallotta maga mögött.
- Kaiten - mondta lány. Szeme körül ismét kirajzolódtak az erek, ahogy 360 fokban képes volt mindent látni.
Felfedezte egy ismeretlen személy chakráját távolodni, így azonnal üldözésbe kezdett. Beérte a férfit.
- Hakke Hasangeki - chakrát lövellt ki a kezéből, ami telibe kapta egy áldozatot és neki vágta a fának. Hinata mellé sétált és...
- Itachi? - vágott hülye fejet.
- Szia, Hinata! Csak kíváncsi voltam, mennyire vagy erős. Látom, szépen fejleszted a technikákat. A Hakke Hyakunijuuhachishou megy már? - érdeklődött a férfi, miközben felállt és leporolta a köpenyét. Majd fájdalmasat szisszent, és mellkasára szorította a kezét, oda, ahova a lány ütött.
- Nem, még nem teljesen. Neji már megcsinálta, de nekem még nem megy - rázta a fejét a Hyuuga.
- Hát, csak így tovább - mosolygott rá az Uchiha, majd tovább állt.
A lány egy ideig nézett utána, majd folytatta az edzést.


A nap sugarai besütöttek a nyitott ablakon, megérintve a még békésen alvó lány arcát. Lilás árnyalatú, krémszerű szemei lehunyva pihentek, fekete haja elterült az ágyon. Alig hallhatóan nyílt az ajtó, egy maszkos fiú dugta be a fejét. Majd a lány ágyához osont és hirtelen ráugrott. A támadott sikítva ült fel, és szinte reflexből kiáltotta:
- Suiton: Taihoudan - a vízlövedék eltalálta a fiút, aki felkenődött a falra. - Oh, ne haragudj Tobi!
- Semmi baj! Tobi jó fiú, Tobi megbocsájt Hinata-samának - kacagott a maszkos, majd kirohant a szobából.
A Hyuuga lány felöltözött, majd lement a földszintre. Ott már mindenki sürgött-forgott. Vagyis: Hidan kergette Tobit - jó szokás szerint -, Kisame Itachit piszkálta, Sasori Kakuzuval veszekedett, Zetsu ismételten felszívódott, Deidara reggelit készített. Hina bemenekült a fürdőszobába.
~ Micsoda bolondok háza. ~ gondolta magában, majd miután végzett, leült reggelizni. Deidara nem is főzött olyan borzalmasan. Még ugyan ehető reggelit kreált össze.
A nap további része nyugiban telt... már amennyire lehet nyugis egy perc is az Akatsuki kecóban. Ugyanis, Dei' megint kirobbantotta a falat, így újra kellett építenie. A sok okostojás, akit mi S-szintű bűnözőknek nevezünk, pedig elkezdett csatázni a még híg sóderrel. Így Hinata délutánja azzal telt, hogy viszonylag letisztítsa a tagokat.

3. Hidan, a hülye barom

Másnap a  fekete már korán reggel kint gyakorolt. Kezébe egy kevéske chakrát vezetett, majd egy csapással ketté törte az előtte magasodó fát, ami egy hangos "reccs"-el megadva magát, kettétört. Hinata kifújta a levegőt, majd lerogyott a földre. Elterült a fűben és hallgatta a bentről kiszűrődő zajokat. Még jó, hogy a búvóhely rejtve van, különben már rég rájuk találtak volna. Ugyanis a házból kikúszó hangok, igen nagy erejűek voltak. Vegyük Paint, aki percenként ordibált a Kisamét üldöző Hidannal, aki cseppet sem szebben szólt vissza. Végül a vezér egy hangos "Shinra Tensei"(Ez a jutsu vissza tud verni bármit. Akár milyen támadást.) után, elintézte a dolgot. Ugyanis ahogy Hidan repült, Itachi készségesen nyitotta ki az ajtót, hogy az illető egyenesen Hinata lábainál landoljon.
- Öhm... jól vagy, Hidan-kun? - érdeklődte a fekete, kissé megszeppenve. Ugyanis tudni illik, a Jashinista derékig kicipzározva hordta a köpenyt, így az megadóan szétnyílt rálátást biztosítva a tökéletesen kidolgozott mellkasra. A Hyuuga jó szokása révén fülig pirult.
- Persze, persze - legyintette a szürke hajú. -  Fú bazdmeg, de rohadt piros vagy - megérintette a lány homlokát. - Mi a bajod?
Hinata felpattant, majd sietősen távozott. Odabent már felvette eredeti színét, és elkezdett reggelit kreálni. Ma ő volt a soros.
- Segítsek? - érintették meg a vállát.
- Azt megköszönném, Sasori-kun - mosolygott rá gyengéden a Hyuuga lány, amit a vörös viszonzott. Együtt kreálták össze az ételt, amely lehengerlően finomra sikeredett.
- Kérek még - nyújtotta a szakácskisasszony felé tányérját a "cápa".
- Na de Kisame-senpai - kacagott Hinata. De amint a félig halra nézett, hatalmas halszemekkel, mosolyogva megcsóválta a fejét, majd rápakolt egy új adagot. - Parancsolj.
- Arigato - villantotta rá borotvaéles fogait.
Amint befejeződött a reggeli, mindenki elvonult, így a Hyuuga lány elmosogatott, majd nekiállt az ebédnek. A délelőtt nagy részét egyedül töltötte. Leves, második kipipálva, gondolta elégedetten. Úgy döntött,  készít egy kis desszertet. El is kezdte, de akkor betoppant a menekülő Deidara, és elbújt a lány mögé.
- Mi a baj, Deidara-kun?  -érdeklődte a krémszemű leányzó.
- Me-meg akar ölni - vinnyogta az.
- Mégis ki?
- Há-hát az a lilaszemű ördög - bökött az ajtó felé, amely egy pillanattal később kicsapódott, és megjelent az a bizonyos "lilaszemű" ördög is, ismertebb nevén Hidan.
- Teeh - hörögte a halálra várt szőkére mutatva. Majd megindult felé. Hinata fejét csóválva keverte a tésztát, miközben a két Akatsukis kergetőzőst játszott.
- Haj, hagyjátok már abba! - kiáltott fel, majd megfordult, és Hidanra mutatott. Azzal viszont nem számolt, hogy a lendület miatt lisztessé teszi  a Jashinista arcát.
- Szent Jashin! Mi a szar? - nyúlt képéhez a fiú, majd mérgesen nézett le a lányra. - Teeh - ismételte meg. - Teeh, most összefehérszaroztad a pofámat?
Majd a feketét kezdte kergetni. A lány kacagva futott előle. A szürkehajú viszont elbotlott egy... egy Deidara lábban - hogy került az oda? - és ráesett az örökösre.
- Áh - sikkantotta a lány, akire atomként nehezedett a deltás shinobi súlya. - Szállj már le rólam, te barom!
Hidan azonnal meg is tette a kérését, majd vörösödve ráparancsolt a szakácskisasszonyra, hogy csinálja tovább a sütit. Majd, mint aki jól végezte dolgát, rákpiros fejjel, mégis emelt fővel távozott. Dei' közben dőlt - szó szerint, a padlóra esett - a nevetéstől, mire Hinata egy hatalmasat rúgott legnemesebb testrészébe, majd ráparancsolt a súlyos fájdalmakat átélő fiúra, hogy takarodjon ki mosakodni. A szöszi meg is tette. Úgy iszkolt kifele, mintha az élete múlna rajta.

NEM HISZEM EL, HOGY RÁVETTEK!  - füstölgött magában Hinata, miközben becsatolta hátul a kétrészes fürdőruhát. Ugyanis ezt Sasori volt szíves a kezébe nyomni, és ráparancsolni, hogy menjen ki velük a medencéhez. - Nem hiszem el, nem, nem, nem, nem, nem, ááááááááááááh!
Hát igen, ilyenek egy büszke Hyuuga gondolatai. Magára tekert egy lila törülközőt, majd lerobogott az udvarra, Konan kíséretében. Mikor kilépett, szívverése megállt egy pillanatra. Nem kell csodálkozni, hisz ki-ne reagált volna így, ha meglátja az Akatsuki férfi neműinek kockás, alaposan kidolgozott izomzatát?

4. Egy kellemes délután szomorú befejezése

Hinata megkövülten figyelte a félmeztelen tagokat, alig kapott levegőt. Arca forróbb volt, mint az izzó parázs. Konan nyugtatólag lefröcskölte.
- A-Arigato, Konan-san - mosolygott rá a büszke Hyuuga.
- Dou itashimashite /Szívesen/ - viszonozta a kék hajú.
Majd egymás mellett ültek le a fűbe. Hinata levette a törülközőt, ráfeküdt és napozott. Hirtelen árnyékok vetődtek felé, mire a fekete kinyitotta szemét. Az Akatsuki hím nemű tagjai állták körül.
- Mi van? - dörmögte.
- Az újonc beavatásának ideje - mosolyodott el gonoszan Kisame, majd könnyedén felkapta a lányt. Nagyon sikított, amikor landolt a jég hideg vízben.
- Aztarohadt... - simította ki szeme világából egyenes fürtjeit. - Ezt még megbánjátok - fenyegetőzött.
- Persze, persze - legyintett röhögve Hidan.
A krémszemű mérgesen fújtatott. Majd elmerült a vízben. Kellemesen hűsen érintette meg a bőrét ebben a melegben. Úszott egy kicsit, amikor elkapták és felemelték.
- Mi  vagyok én, hogy így hurcigáltok - durcizott a Hyuuga.
- Súlyemelő - vigyorgott le rá Deidara.
A lány hagyta, hogy belevágják a vízbe, majd üldözni kezdte a szőkét, miközben agyon fenyegette:
- Ha elkaplak te szöszi barom, esküszöm olyan Shugo Hakke Rokujuuyonshou-t adok, hogy azt megemlegeted! Egy életen át béna leszel, kénytelen lesz Sasori pelenkázni, hogy WC-zni tudj, a kaját pedig pépesen fogod enni! - Ilyen, és ilyesfajta mondatok hangzottak el, miközben a Hyuuga a halálra rémült robbantatóst üldözte.
- Oi! - kiáltott fel a vörös. - Én nem fogom pelenkázni. Mellesleg, szerintem Deidara is élni szeretne - vetette be ellenállhatatlan félmosolyát. - Ha megkérlek, ne nagyon öld meg a tanítványomat.
Hinata elpirult, majd bólintott.
- Arigato, Sasori no Danna! - hajolt meg a barna szemű előtt a szöszi.
- Többet nem mentelek meg - figyelmeztette a vörös, majd alámerült.
- Röplabda? - vetette fel Itachi.
- Vízben? - értetlenkedett Konan.
- Miért is ne? - mosolyodott el az Uchiha.
Így a délután további részét a labda dobálgatásával töltötték.

- Hakke Kuuhekishou! - Chakralöketek vágták ketté a fát, amire Hinata kifejtette erejét. Hatalmas robajjal tört el, majd zuhant a földre. A fekete kifújta a levegőt, majd besétált. Komolyabban nem tud edzeni, hisz  nincs kivel. Amint betette a lábát, nem a jól megszokott, békés csend, hanem a kiabálás várta. A változatosság kedvéért most Itachi kergette Kisamét, mert az elette a körömlakkot. Besétált a konyhába, ahol Kakuzu szerencsétlenkedett.
- Segítsek? - kérdezte kedvesen a Hyuuga.
- Ha akarsz - vágta oda a varrott.
Így együtt kreáltak egy vacsorát, amiből Hinata nem evett. Kisétált az udvarra. Szippantott egy nagyot a friss levegőből, majd leült egy kőre. Bámulta a csillagokat. Egy szőke hajú, kék szemű fiú képe villant fel agyában.
~ Naruto... ha látnád, mivé váltam...

5. Az első küldetés avagy Hinata döntésének oka

"Mikor meglátom, hasamban pillangók ropnak táncot. Lila szeme megbabonáz. És amikor felvett... éreztem forró bőrét. Megrészegültem. De még szeretem Naruto-kunt... De mégis, Hidan olyan hatással van rám, mint még soha senki. Mellette nem dadogok vagy ájulok el. Mellette magam vagyok. Az igazi Hinata."
Hyuuga Hinata
Hogy velük?!
- Velük.
- Nem lehet másokkal?
- Nem. Itachi és Kisame Konohába mennek, így velük értelem szerint nem mehetsz. Deidara és Sasori a 4farkúért mentek, így róluk lekéstél. Maradt Kakuzu és Hidan a Niibi-vel.
- Hajh, ilyen nincs.
- Most meg mi a fasz bajod van velünk?!
- Az, hogy idióta vagy.
Ilyen és ilyesfajta mondatok szűrődtek ki az Akatsuki vezérének irodájából. Hinata felháborodását Pain kijelentése követte, amit később meg is magyarázott, majd a Hyuuga kétségbeesett sóhaját Hidan beleszólása szakította félbe. Végül csak a lányé lett az utolsó szó.
- Induljatok - nézett rájuk a vezér, mire mindketten kimentek az ajtón.
- Nem értem, mi bajod van - jelentette ki egyszer csak a szürke hajú.
A fekete csak morgott egy sort, majd besuhant szobájába.
~ Hogy mi bajom van? ~ füstölgött magában. ~ Hogy ez a srác még Naruto-kunnál is helyesebb.


Hinata lábai, mintha ólom nehezek lettek volna. Több, mint két órája folyamatosan futottak. A lila szemű srác végigpofázta az utat, nem törődve két utastársa türelmével.
- Na most már kuss legyen! - kiáltott rá a lány.
De hirtelen megbotlott egy faágban, és előre esett.
- Áh! - sikította, ahogy törékeny teste belecsapódott a földbe.
Nyögött egy nagyot. Kakuzu menten lelassított, majd leugrott mellé. A lány bokája furcsa szögben állt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Ehh... igen, igen, semmi bajom - próbált felállni, de egy fájdalmas nyöszörgéssel visszahanyatlott.
- Azt látom - röhögött Hidan, majd lecsatolta hátáról a kaszát.
- Mi-Mit csinálsz? - dadogta a fekete, amikor átnyújtotta a fegyvert Kakuzunak.
- Kaki biztosan nem akar téged cipelni, így én viszlek - kapta fel a lányt.
- M-Mi? - sikkantott fel az, amikor már elindultak. - Eh. De én a chakrámmal be tudom gyógyítani!
- Az sokáig tart - nézett le rá a szürke.
A lány csak figyelte Hidan jóképű arcát, míg álomba nem merült. Arra ébredt, hogy lefektetik egy barlang nyirkos kövére.
- Érzéketlen barom... - morogta a varrott. Majd felkapta a Hyuugát, és alá terített egy köpenyt. - Mindjárt más.
A két Akatsukis helyet foglalt mellette. Hinata nem nyitotta ki szemét, csak hallgatta, amitr beszélgetnek.
- Szerinted átver minket? - A  hang alapján Hidan beszélt.
- Nem - suttogta a lány, majd felült. - Nem tenném.
- Jó reggelt, vagyis estét, Mrs.Hyuuga - vigyorgott rá.
- Nektek is.
Kakuzu rá emelte szemét. Most először vette fontolóra, hogy miért is hagyta ott ez a gyönyörű lány az otthonát. Meg is kérdezte.
- Mert... Ah. - elkeseredett sóhaj szakadt föl a lányból. - Minden a születésemkor kezdődött. Mivel én vagyok a Hyuuga klán örököse, így férfinak kellett volna születnem. Viszont, apám már újszülöttként is megvetett, csak mert lány voltam. Elgyengített, ahogy rám nézett, ezért nem teljesítettem jól a edzéseken. Hanabi, a kistestvérem próbált velem gyengéd lenni, de nem mindig sikerült. Aztán beleszerettem Na... egy fiúba. Követtem a példáját, próbáltam minél erősebb lenni. Nem feladni a dolgokat, mielőtt hozzákezdenék. Végül, amikor már minden egyenesbe jött, hisz erős jounin lettem, és már saját csapatot is kaptam, meghallottam apám beszélgetését a klánunk bölcsével. Azt mondta, hogy nem bízik bennem, így engedélyezze, hogy Neji örökölje a családot. Ezt megelégelve levitattunk egy szép veszekedést. Még aznap este eljöttem, és eldöntöttem, hogy csatlakozom. Kábé ennyi a történet.

6. Az első csókom

"A szívem majd megállt, attól, ahogyan rám pillantottál forró, lila szemeiddel. Végtelen gyöngédség volt benne. Sose hittem volna, hogy a te ritka íriszeidben ilyet  is fel lehet fedezni. Azt képzeltem, egy elvetemült őrült vagy, de kellemeset csalódtam, amikor megpillantottam a benned tomboló érzéseket. Ezt mind én ébresztettem fel... és ez kimondhatatlanul csodás érzés."
Hyuuga Hinata

Hinata szemszögéből:

Beszédem végén lehajtottam a fejem. Túlságosan is fájnak az emlékek. Belülről marcangolnak szét. Kezeimet összefontam, majd mellkasomhoz szorítottam. Szemeim szúrtak, szívem majd' bele hasadt a kínba. Lelkem összetört apró darabkákká. A két fiú csendben emésztette a hallottakat. Nem szóltak semmit. Hirtelen felálltam, majd lesétáltam a közel lévő tóhoz. Leültem egy kőre, és néztem a csillogó vizet. A esti szél néha bele-belekapott fekete hajamba. Nagyot szippantottam a levegőből, agyamat elzsibbasztotta a cseresznyevirág illata. Kisimítottam fekete tincseimet arcomból, majd hátradűltem, elnyúlva a kövön. Kifárasztott a mai nap.
- Hát te meg mit csinálsz? - hajolt felém egy árny.
Felsikkantottam ijedtemben, majd egy jó nagyot behúztam a férfinak. Mint azt megtudtam, akit megtámadtam, az Hidan volt.
- Te idióta! - kiáltottam rá. - Hozd rám a szívinfarktust!
- Jó van má'. Azért nem kellett volna ekkorát ütni, bazd meg! - vágott vissza fájós arcát tapogatva.
- Gomen - majd visszafordultam a víz felé.
Megéreztem, ahogy forró teste súrolja az enyémet.
- Kiterülve jobban tetszettél - kacsintott rám.
- Baka - morogtam, amikor hirtelen elfeküdt, magára húzva engem is.
- Mi-Mit csinálsz? - dadogtam.
Belém forrasztotta a szót. Lehúzta a fejem, óvatosan, a tarkómnál fogva, összepréselte ajkainkat. Úristen! Ez megcsókolt! Életem első csókja. Forró nyelve még csukott ajkaimhoz ért, de csak makacsul összepréseltem őket. Dühödt morgást hallatott, beleharapott alsó ajkamba. Az apró, mégis hirtelen jött fájdalomtól felnyögtem, szinte automatikusan utat engedve ezzel neki. Be is csusszant számba. A furcsa érzéstől még levegőt is elfelejtettem venni. A szürke nyelve végigszántott a szájpadlásomon, majd lassan feltérképezte számnak minden zugát. Miután kezdeti bágyadtságom elmúlt, érzékeltem, hogy furcsa bizsergés támadt a gyomrom körül. Ettől megijedvén elrántottam a fejem. Csak hogy Hidan nem hagyta ennyiben. Újra számra harapott, majd amikor ez a trükkje nem vált be, a nyakamba. Ismét felnyögtem, így nyelve visszacsúszott a helyére, mintha többet ki sem szeretne jönni onnan. Na, nem mintha nagyon ellenemre lett volna, amit csinált. Mikor rájöttem, hogy amíg nem viszonozom ajkának játékát úgy se hagy békén, lassan, félénken visszacsókoltam. Amikor ezt észrevette, egyből vad táncra invitálta nyelvem, és az ismerkedésből szenvedélyesen követelőző csók lett. Egyre csak fogyott a levegőm, és ezt ő is észre vehette, hisz hirtelen elvált tőlem. Kapkodtam az éltető oxigént, de ő is. Rápillantottam. Amint megláttam, milyen szenvedélyesen néz rám, fülig pirultam, de a szemkontaktust nem szakítottam meg. Kezét még a tarkómon tartotta, beletúrva hajamba, míg az én kacsóm arcán pihent. Amikor légzésünk kissé csillapodott, megszólaltam.
- E-Ezt meg miért csináltad? - érdeklődtem elveszve a lila íriszekben.
Megrántotta széles vállát.
- Szórakozásból - kacsintott ismét. - Ha akarod, megismételhetjük.
- Eh - sóhajtottam, majd rá egy perccel rájöttem, hogy nem mondtam nemet, valószínűleg azért vigyorog így. De nem húzott le megint, hanem inkább megvárta, míg én lépek.
- Ne-Nekem ez volt az első, így nem tudom hogy is kell... - kezdtem vele a magyarázásba, de közbe vágott.
- Fogd már be, bassza meg - morogta, majd ismét magához húzott.
Belesóhajtottam a csókba, ahogy nyelve végigcsúszott szájpadlásomon, csiklandós érzést keltve. Beleborzongtam, amikor keze végigsimított köpennyel borított testemen. Már nem volt olyan óvatos, mint előtte. Követelőző, szinte már kiéhezett csók volt, olyan, amitől ha nem ültem volna, biztos, hogy összeesek. Hirtelen ismét elszakadt, majd visszasétált a barlangba, nem is sejtve, hogy ezzel az estével egy életre felbolygatott bennem mindent.

7. Ketten a Niibi ellen

- Ho-Hogy érted azt, hogy elment?!
- Egyszerű... Kakinak van két lába, és elsétált. Bizonyára egy fejvadászatra!
- Ez kemény. Akkor kettőnknek kell elfognia a Niibit?! Rohadj meg, Kakuzu!
- Itt sem voltál.
- Attól még pofázhatok, nem?!
Még jó, hogy a két Akatsuki tag nem a városban közlekedett, mert azonnal felébredtek volna rájuk. Ugyanis a két emberke olyan zajjal volt, ami egy egész nemzetet vigyáz állásba kényszerített volna. Hinata már ott tartott, hogy lepofozza a szürke hajút, de mivel most az ő ölében terpeszkedett, a fekete is megszívta volna. Így csak csendben durcázott Hidan karjában, miközben futottak. Hamarosan megálltak egy hatalmas épületnél.
- Byakugan! Kaiten. - A lány szeme körül kidagadtak az erek, így képes volt minden irányban látni.Meg is pillantotta Nii Yugito-t. Üldözőbe vették a nőt, majd bekerítették.
- Megvagy - vigyorgott Hidan.
Nii elmosolyodott.
- Azt hiszitek, hogy elkaptatok, de valójában és titeket.
Egy gomb megnyomásával, leszakadt az egész fal, csapdába ejtve az Akatsukisokat.
- Mi lenne ha megbeszélnénk? - fordult a Jinchuuriki felé.
A nő szemében harag gyülemlett.
- Ne szórakozz velem! - ordította, majd átalakult.
- Oi! - csapott fejére Hidan.
- Ennél nagyon idióta nem lehetsz - szidta le Hinata, de belé forrt a szó, amikor a démon lecsapott rá.

- Hinataa!
Porfelhő szállt fel, ahogy a Szellemmacska tenyere felemelkedett a kráterről, amit a támadás okozott. Hidan kikerekedett szemekkel nézte a helyet, ahol néhány másodperce a fekete hajú lány állt, támadásra készen. És most semmi sem maradt belőle. A Niibi győzedelmesen felemelkedett, kihúzta magát, és Hidanra nézett. Támadni készült, de hirtelen...

- Hakke Hyakunijuuhachishou!
Egy fekete árny támadt a macskának, majd kezét kecsesen mozgatni kezdte. Chakraáramlatok keletkeztek a lány kezénél, amelyeket megküldött ellenfele felé. A csapások átvágták a szellem testét, eltalálták a benne lebegő nőt. Vér fröccsent, ahogy majdhogynem kettévágta a támadottat. Nem sikerült tökéletesen a technika, mégis lehengerlő eredménye lett. A Yugito nő nem halt meg, félholt állapotban esett össze. Hinata lihegett, testén égésnyomok éktelenkedtek. Testéből folyt a vér és a víz, ebből Hidan kikövetkeztette, hogy valószínűleg vízpajzsot használt a támadás erejének csökkentése érdekében. Erősen zihált, kezét mellkasára feszítette, majd fennakadt a szeme, és előrebukott. Elterült a földön és felemésztette a sötétség.

8. Szenvedés valamint a két fiú harca megkezdődött

Hinata egy sötét szobában tért magához. Kellett egy perc mire rájött, hogy ez az ő szobája. Fel akart ülni, de felkiáltott a testébe nyilalló fájdalomtól. Égett a háta, a karja, a lába. Szemében könnyek gyűltek, hátrahanyatlott, de ez egy újabb fájdalmas ordításhoz vezetett. Alattomosan kicsordultak a sós könnyek.
- Hé, minden oké? – rontott be Sasori az ajtón.
A Hyuuga megrázta a fejét.
- Ülj fel, és vedd le a pólód – parancsolta.
A lánynak kigyulladt az arca, de amint a vörös komoly tekintetébe nézett, nem tétovázott. Odaült a fiú elé, lehúzta pólóját. Sasori egy mozdulattal lehasította a véres kötést. Hinata felszisszent kíntól, ahogy a vöri végighúzta ujját az égésnyomokon.
- Elég csúnya sérülés – jegyezte meg, majd elővett egy kenőcsöt. – Ez lehet egy kicsit csípni fog.
Ujjára kente a krémet, majd olyan óvatosan ahogy csak tudta, vastagon bekente a sebet. Az örökös remegett a fájdalomtól. Miután a fiú végzett, bekötözte a frissen ápolt testrészt. Hinata visszavette a pólót, és lefeküdt volna, de pokolian égett a háta. Nem tudott pihenni. Sasori észrevette, hogy a lány nem mozdul, és egyből rájött az okára. Nagyot sóhajtott, és elfoglalta az ágy felét.
- Feküdj a mellkasomra, ha úgy neked jó – húzta le magára a fekete hajút.
- É-Én, köszönöm, Sasori-kun – nyökögte a lány, de hamar visszaaludt.

Mikor újra felkelt, még mindig Sasorin feküdt. Hátába hasított a kín, de kizárta az érzést.
- Sasori-kun, megtennéd, hogy megtartod a testem. Megpróbálom begyógyítani a sérülést – kérte az örökös. A vörös ülőhelyzetbe tornáztatta a gyenge Hinatát.
- Byakugan! – kiáltotta. Szeme körül kidagadtak az erek, ahogy szeme aktiválódott. Hátába, pontosabban a sebbe áramoltatta a chakrát, így egy kicsit sikerült begyógyítani. De a Hakke Hyakunijuuhachishou túlságosan lemerítette.
- Nem megy – susogta megtörten.
Sasori szánakozva figyelte az elkeseredett lányt.
- Gyere, ha mozogsz egy kicsit lehet jobb lesz – tanácsolta a srác.
Hinata elfogadta a kézfogást, és hagyta magát felhúzni. Felszisszent, hogy lépett egyet előre. Sasori levitte a gyenge teste. Ott ismét lábra állította.
- Köszönöm – susogta a lány.
Sasori lemosolygott a levendula szeműre. Bementek a konyhába.
- Hinata! – kiáltotta Konan, és az említett nyakába vetette magát. A „támadott” felsikított a fájdalomtól, így az origamis azonnal elengedte. – Mi a baja?
- Csak tipp, de szerintem rohadtul fáj mindene – vágta oda Hidan. Igazából nagyon izgult csókpartneréért.
- Nem mondod – ironizált Sasori. Nem tetszett neki, ahogyan a szürke nézett Hinatára.
- Jaj de csípős hangulatban van valaki – morogta a papír jutsut használó.
- Hagyjátok már abba! – csattant fel Hinata. De közbe megfeszítette hátát, ráadásul kitárta karjait, így újabb kínnal teli sikítás hagyta el telt ajkait.
- Hinata! Ne tégy hirtelen, vagy nagy mozdulatot. Az a ribanc valószínűleg chakrát is beleadott a támadásba, és ezért fáj annyira – magyarázta a vörös.
A lány bólintott, és leült a mazochista mellé. Konan elé tett egyed adag rament, amit ő enni is kezdett. Isteni finom lett a leves, a kék hajú csodásan főzött.
- Köszönöm – rakta le a tányért, és már felállni készült, amikor a bábmester mellé ugrott, és felsegítette. – Neked is, Sasori.
Kitámogatta a levendula szeműt a szabadba. Este volt már. A hold és pár csillag világította meg őket.
- De szép – áradozott a lány.
- Hozzád képes ez semmi – nyögte be a fiú, majd miután rájött mit is mondott, zavartan megvakarta a tarkóját, és felborzolta vörös tincseit. Hinata arca lángra gyulladt.
- Kö-Köszönöm – dadogta piros fejjel, ahogy az előtte álló Sasorira nézett. Ez volt az első alkalom, hogy megdicsérték a szépségét. Sőt, ez volt az első alkalom, hogy bókoltak neki.
- Csak az igazat mondtam – vigyorgott a vörös.
Hinata tétován állt a fiú mellett, nem tudott mit tenni. Olyan zavarban volt, mint még soha.
- Ha akarod – kezdte Sasori. – Aludhatok ma nálad.
Ez volt az a pillanat amikor Hinata elájult.

A másnap reggel sugarai betörtek az ablak függönyén, megérintették a szürke hajú fiú arcát. Hidan egész éjjel nem aludt, Hinatán jártak a gondolatai. Tegnap olyan sokat volt Sasorival, hogy egyáltalán nem figyelt rá. De hisz aggódott érte. Hidan az eddigi 22 éve alatt nem aggódott senkiért. Ökölbe szorult a keze, ahogy visszagondolt a vörösbe kapaszkodó feketére. Nem illenek össze, gondolta magában. Magának akarta a Hyuugát. És meg is fogja szerezni.
Ugyanekkor egy vörös hajú fiú kelt fel. Ülőhelyzetbe tornázta magát, megdörzsölte barna szemét. Felöltözött, és már ment is a lány szobájába. Halkan beosont, és látta, hogy Hinata alszik. Elmosolyodott, de ez is lefagyott sármos arcáról. Hidan nem fogja tőle elvenni a lányt. Mert Hinata az övé.

9.Hinata vs Sakura

„Szörnyű érzés, ha kioltod egy ember életét. Meg ha az el is árult téged. Borzalmas, egyben mámorító. Én ilyeneket éreztem, amikor végeztem vele. Keserű gyönyört.”
Hyuuga Hinata

/1 hónappal később/

Hinata szemszögéből:


A sebeim teljesen begyógyultak, nyomuk sem volt. Nagyon megkönnyebbültem, hisz az elmúlt néhány hét kínszenvedés volt. De amint chakraállományom engedte, begyógyítottam a sérüléseket. Sasori és Hidan végig segítettek. Borzasztó hálás voltam nekik. Épp készültem az erdőbe. A köpenyt a táskámba rejtettem, így indultam el. Alig mentem egy kilométert, mikor egy ismerős toppant elém.
- Hinata-chan? Te vagy az? – A nyakamba vetette magát. Elhidegültem érintésétől, gyűlöltem őt. Akkor…
„- Sakura-san… te vagy a legjobb barátnőm. Elárulhatok neked egy titkot? – mosolyogtam rá kedvesen.
- Persze, Hina-chan.
- Szeretem Naruto-kunt – csaptam össze a kezem.
- Hisz egy nagyszerű – nevetett.”
Majd egy hónappal később:
„- Szia, Hinata-chan.
Megfordultam és Narutóval találtam szembe magam. Elpirultam.
- Szi-Szia, Naruto-kun. Ho-Hogy vagy? – dadogtam.
- Köszönöm, Hinata-chan, nagyon jól. Összejöttem Sakura-channal – nevetett, majd elfutott.”
- Hagyj – toltam el magamtól, de ő nem is figyelt rám, vígan beszélt.
- Képzeld, Naruto Hokage lett. És én Hokagené. Hallottad, hogy két ember megölte Nii Yugitót. Jaj, Hinata, mindenki téged keres! Hova tűntél? De jó, hős leszek, mert megtaláltalak! Gyere, menjünk – húzott magával, de én kitéptem kezéből a csuklómat.
- Nem tartozom oda – köptem a szavakat, majd magamra terítettem a köpenyt.
Sakura – merthogy ez a lány Haruno Sakura volt – megtorpant, gyilkos szemekkel méregetett.
- Beléptél az Akatsukiba? – sziszegte.
Határozottan bólintottam.
- Engedj utamra, Sakura – parancsoltam.
- A francokat – kiáltott fel. – Végre megölhetlek, Hyuuga Hinata .
Szavai megleptek, nem tagadom. Felém ütött, éreztem a kezében a chakrát. Nem viccel. Ki akar nyírni. Ha ezt túlélem, már biztos, hogy igazi tag leszek. Persze Pain már rég bevett, de így már feltétlenül bízni fognak bennem. Mert biztos voltam benne, hogy Zetsu valahonnan figyel. Minden ütés elől kitértem.
- Byakugan!
Éreztem, hogy szemeim körül, és nagy krémes lila íriszemben kidagadnak az erek, jelezvén, hogy kekke genkai-om aktiválódott. Elegem volt a kergetőzésből, chakracsapást mértem a lány mellkasába. Tudtam, hogy telibe találtam a máját, láttam a teste másik végén kiszúró energiát. A rózsaszín felhördült, majd eldőlt. Lesajnáltan néztem. Majd a Haruno felállt, és újra támadni készült.
- Hakke – megjelent körülöttem a kör alakú szimbólum. -  Rokujuu Yon Shou (64 csapás). – Kezemet Sakura felé lendítettem, így eltaláltam a tenketsu pontokat, így elzárva azokat. – Két csapás. Négy csapás. Nyolc csapás. Tizenhat csapás. Harminckét csapás. Hatvannégy csapás.
Miután végeztem a lány félig holtan esett össze. De még élt.
- Ennyi – jelentettem ki kegyetlenül, majd otthagytam.
- El… ne… merj… menni… - hörögte.
- Miért csinálod ezt, Sakura? – fordultam felé.
- Mert… elvetted… tőlem… azt a személyt… akit legjobban szerettem – ült fel.
- Kit?
- Sasuke-kunt – sziszegte.
- Mi? – csodálkoztam el.
- Te voltál az egyetlen… aki nem áhítatozott Sasuke-kun után… és ez neki is feltűnt. Ezért téged szeretett… de te észre se vetted. Ő téged szeretett… és nem engem – itt megint rám rontott.
Lehajtottam a fejem, majd egy egyszerűen átszúrtam apró chakratűmmel a szívét. Felnyögött, lehunyta a szemét, majd összeesett. Halott volt. Visszafutottam a búvóhelyre, majd szinte berobbantam az ajtón. Csak Konan, Pain, Kakuzu és Hidan voltak ott. Rám pillantottak. Én térde estem, és felsírtam.

10.Lebuktunk?

Hinata szemszöge:

- Hinata! – kiáltott fel Konan, majd mell sietett. Könnyeim végigfolytak arcomon, majd lepottyantak a földre. – Mi történt?
Elmagyaráztam neki mindent.
- Ha rád támadt, jól tetted, hogy megölted – szólalt fel Kakuzu.
Rákaptam a tekintetem.
- Arigato, Kakuzu-kun – bólintottam, majd a lépcső felé vettem az irányt.
Hallottam, hogy valaki követ de nem törődtem vele. Benyitottam a szobába majd eldőltem az ágyon. Hidan mellém feküdt.
- Minden rendben?
Bólintottam. Közre fogta az arcomat, és megcsókolt. Felém kerekedett, úgy csókolt tovább. Rohadtul jól esett, amit velem művelt, megbabonázott. Fogytán volt a levegőm, így eltoltam, ő pedig áttért a nyakam vonalára. Felnyögtem.
- Hi-Hidan-kun – nyökögtem, ahogy forró nyelve érzéki köröket rajzolt a nyakamra. Beletúrtam szürke tincsekbe, összeborzolva azt. Méltatlankodva mordult egyet. Körmömmel végigszántottam a hátát, véres csíkokat rajzolva arra. Felsóhajtott.
- Csináld még – suttogta kulcscsontomba, majd amikor megismételtem a mozdulatot, ő nyögött fel mély baritonján.  Tovább játszottam izmos felsőtestével. Végigsimítottam mellkasán, majd hasán, az oldalán, majd ismét véresre karmoltam a hátát. A körmöm már tiszta vörös maszlag volt. Nyeltem egyet. Kigombolta a köpenyem, lesimította rólam. Segített kibújni belőle. Az alatt csak egy hálós necc póló és  egy melltartó volt. Elpirultam, ahogy vágyakozva nézett végig rajtam. Visszahajolt a kulcscsontomra, majd megszívta ott a bőrt. Mmm… ismét felnyögtem. Felnézett vágytól elködösült, lila íriszeimbe, és elvigyorodott. Ismét beletúrtam a hajába, és felhúztam magamhoz. Most én csókoltam meg. Nyelvünk érzéki táncot járt, majd visszatért a nyakamra. Megszívta a bőrt.
- Ne… megláthatják… - sóhajtoztam.
- Kit érdekel? – morogta fehér bőrömbe.
Kezeit bebújtatta a necc póló alá, majd egyre fentebb, húzva magával az anyagot. Megemeltem a hátam, és felemeltem a karom, hogy segítsek neki. Lekerült rólam az is. Ismét használatba vette nyelvét, végighúzta azt a két mellem közt. Szám elé kaptam a kezem, hisz majdnem felsikkantottam, majd eltoltam a fejét. Értetlenkedve nézte, ahogy kimászok alóla. Magamra kaptam a köpenyt, jól szorosan összehúztam, majd Hidanra néztem. Lihegett, pont ahogy én.
- Ne – ismételtem meg, még mindig cérnává vékonyodott el a hangom.
Megrázta a fejét, mintha ki akarná tisztítani a tudatát. Majd rám nézett, aztán felállt az ágyról és távozott. Leültem az egyik fotelembe, és csak bámultam magam elé. Majd miután tudatomról felszállt a vörös köd, visszaöltöztem. Belenéztem a tükörbe. Majdnem felsikoltottam, hisz a nyakamon és a kulcscsontomon sok lilás folt díszelgett. Bassza meg! Chakrát áramoltattam bele, de még úgy is piros maradt. Milyen erővel szívta ez meg? Kimentem az udvarra. Épp a szobám ablaka előtt sétáltam el, amikor törött faágat pillantottam meg. Összehúztam a szemöldököm. Felugrottam a fára.
- Byakugan!
Széjjel néztem, majd megpillantottam valamit. Egy vörös hajszál. Hogy került ez ide? Amint tudatosult bennem a válasz, megszédültem. Az ablakomban a függöny nemhogy átlátszó volt, de még széjjel is volt húzva. Meg kellett kapaszkodnom valamiben, hogy el ne essek. Végignézte volna amit Hidannal csináltunk?
Ő.
Sasori.

11.Tekintsünk vissza Part1.: Sasori

Egy héttel később...

Teltek-múltak a napok, amiből hét lett. Két emberrel nem beszéltem azóta. Hogy miért? Magam se tudom. Akkor este...
"Elejtettem a hajszálat, amit elfújt a szellő. Kapkodtam levegő után, hideg verejték csapott meg, az arcom lángvörösre gyúlt. Nyeltem egyet. Szétnéztem, szemem megakard két barna íriszen. A szívem kihagyott egy ütemet. Miért reagálok így?"
Épp a folyosón mentem végig, amikor a sokat emlegetett fiú megjelent.
- Hinata - dörmögte, ahogy elhaladt mellettem.
- Sasori-kun - cincogtam. Már egy hete került, sőt, mondhatni levegőnek nézett. Nagyon rosszul esett, mert kissé magányos voltam. Merthogy Hidan is kerülni kezdett. Kisame persze próbált vidítani, és néha sikerült is neki. - Beszélhetnénk?
- Persze - majd kijött utánam az erdőbe.
- M-M-Mi lá-láttál a-a-az-aznap, S-Sa-Sasori-kun? - dadogtam össze vissza.
- Mindent - felelte egyszerűen. - Ne félj, nem mondom el senkinek.
Kifújtam a levegőt.
- É-És mi-miért ke-ke-ke-kerülsz?
- Azért mert...
- Mert? - kérdeztem vissza.
- Mert csak - válaszolta tömören.
Lehajtottam a fejem. Na most ebből sokat tudtam meg. Lecsüccsent egy fa tövébe.
- Sa-Sasori-kun - szóltam ismét. Felém fordult. - Elmesélnéd a történeted?
Szemmel láthatólag meglepődött, majd bólintott, és intett, hogy üljek le elé. Meg is tettem, háttal neki, így ölelésébe vont. Nem volt időm ellenkezni, belekezdett a mesébe.
- 20 éve születtem Sunagakurében. Mint tudod, háborúban álltunk Konoha ellen. - Bólintottam, miközben chakrafonalakat bocsájtott kezemre, és mozgatni kezdte azt. - Hét éves voltam, amikor Konoha Fehér Agyara megölte a szüleimet. Chiyo-baa vett magához, és nevelt 15 éves koromig. Én hoztam létre a bábtechnikát. Messze földön híres lettem velük, számos bábot készítettem. Mindeközben megőrjített a szüleim utáni fájdalom. Lassan elkezdtem gyűlölni az érzéseket... Miért fáj minden ennyire? - Tovább játszott ujjaimmal, mélybarna szeme elködösült az emlékek hatására. - És akkor jött Pain. Megkért, hogy csatlakozzak. És most itt vagyok.
Csendben emésztettem a hallottakat, miközben teljesen nekidőltem a vöri mellkasának. Hallgattam szívverését, éreztem fel le süllyedő mellkasát. Ő most kezemet az arcára simította. Elpirultam, jó szokásomhoz híven.
- De Chiyo-baa-sama szeretett, Sasori-kun. Miért hagytad ott? - nyekeregtem. Nem szólt. - Sasori-kun. Volt valami más is a dologban?
Bólintott.
- A lány neve... Hyuuga Yume volt. - Megfagyott bennem a vér. Hyuuga...? - Megszólalásig hasonlított rád, csak neki kék haja volt. Épp küldetésre jött Sunába, amikor megismertem. Beleszerettem, de aztán megölték őt egy küldetésen.
Csak dermedten tűrtem, ahogy játszik az ujjaimmal. Olyan ismeretlen annak a lánynak a neve... Yume. És azt mondta, hogy a megszólalásig hasonlítok rá. Tehát neki én csak egy pótlék vagyok?
- Engedj - kértem.
Nem tette meg. Felpattantam - persze, egy jó nagyot csavartam kezemen - és egy apró chakratűvel elvágtam a fonalakat.
- Köszönöm, hogy elmondtad, Sasori-kun. Mos megyek. - Majd otthagytam.

Bevezető

Yo!
Ismét egy Narcsimarcsis bloggal jelentkezem és kapcsolódom újra be az írásba. Itt olvashatjátok az "Az Akatsukisok élete avagy betekintő a hülyék házába" folytatását, valamint a Tadaima átírott, teljesen más történetét, aminek csak a címe egyezik meg az eredetivel :D
Na mindegy, pofám lapos, nemsoká jönnek a fejik :D
Pusz:
Ro