Az én Uchihám
1. fejezet: Az első napom
Nichi szemszöge:
Új diáknak lenni a gimnázium második évében nem könnyű. Főleg nem ha már megvannak az összeszokott társaságok. Én, Watanabe Nichi is ebbe a helyzetbe csöppentem bele most. Előre félek az átható, „te-új-vagy-és-nem-tartozol-ide” tekintetektől. Mindig ez van, már hozzászoktam.
Kissé remegő lábakkal lépek be az ajtón. Van itt minden, szőke, barna, fekete, buzi, transzvesztita… sorolhatnám. Én vörös vagyok. Hajam kissé égnek mered, tincsek állnak ki belőle. Az arcomat az orromig állandó árnyék takarja, a kuszán álló frufrum miatt nem nagyon látszanak tőle a barna szemeim. Magas vagyok, megközelítőleg 168 cm.
Betopogok a terembe. Egy pillanatig mindenki engem néz, majd folytatják a tevékenységüket. Leülök az utolsó padsorba, egy sötétbarna hajú lány mögé, és egy kékes-fekete mellé. Az utóbbi felém fordul, arcán kedves mosoly van.
- Szia. A nevem Hyuuga Hinata. Te ki vagy?
- A nevem Watanabe Nichi.
- Várj… van még egy Watanabe a sulinkban, de ő fiú… - kezdte.
- Valószínűleg a bátyámról, Sasoriról beszélsz – szakítom félbe mosolyogva.
- Oh, így már értem.
Bejön a tanár. Bemutatkozom, majd nekem is mindenki. Hinatával végigbeszélgetjük az órát. Legjellemzőbb tulajdonságok, ki-kivel jár, kinek ki a legjobb barátnője.
- (…) Végül, de nem utolsó sorban itt ül előttünk Mea Tenshi. 17 éves, de évvesztes, tehát nem bukott meg. Érdekes figura, az érzéseit sose mutatja ki. Mindig feketébe jár, a harmadikosokkal barátkozik, Sasuke bátyjának, az Akatsuki egy tagjának, Itachinak a csaja. Bocs, hogy ezt csak leírom, de tartok a csajtól… egyszer elvert egy egész fiúcsapatot. Szerintem kerüld – karcolja egy lapra.
- Már ne is haragudj – szólalok meg. – De én nem félek senkitől. Arcomon titokzatos félmosoly ül, majd mikor meghallom a csengőt, fellélegzek.
- Van kérdésed? Húsz perces van – ül fel a padra Hinata.
- Csak egy – rakom a lábam az asztalra, majd hátradőlök. – Mi a szar az az Akatsuki?
- Oh… hát kövess. – Leugrik a padról, majd kivonul. Én utána. A hátsóudvarra visz, ahol egy csapat harmadikos ül. Az ablakból nézzük őket.
- ŐK az Akatsuki. A vezér, Yahiko, aztán Naruto unokatestvére, Uzumaki Nagato, majd az ő csaja, Konan. A szürke Hidan, a másik, kukássapkás alak, Kakuzu. Őket csak Zombie-duónak hívjuk. Aztán a kékbőrű, Hoshigaki Kisame, a másik, a dögös pasi, Uchiha Itachi. Itachi nem olyan, mint a többi Akás, ő rendes. Sasuke bátyja, és Mea pasija. Ott a bátyád Watanabe Sasori, mellette a transzi szőke, Deidara. A zöld hajú Zetsu, az óriás, dühöngő őrült, Juugo. Aztán az idióta, folyton vigyorgó alak, az Hozuki Suigetsu. A vörös ördög, Sakura örök ellensége, és szintén Naruto rokona, Uzumaki Karin. Sasukét már elmondtam.
Érdekes arccal bámulom a klikket, fejembe vésődnek az arcok. Fene se gondolta volna, hogy egyszer oda fogok tartozni!
2.fejezet: Csapjunk a lecsóba! Avagy AZ az éjszaka
Teltek a napok, majd a hetek, és a hónapok, és hát, rengeteg dolog történt. Sasori bemutatott a srácoknak, akik nevetve vették tudomásul a sok hasonlóságot. Az tény, és való, hogy Sasori és én tök ugyanúgy nézünk ki, de könyörgöm, nemi különbségek is vannak! Amint a bemutatás Hinatáék tudomására jutott, úgy döntöttek, hivatalosan is ki vagyok rekesztve a klikkjükből. Hát nem édesek?
Viszont ez nem azt jelenti, hogy nem akadt társaságom! Megismerkedtem Meával, és tádá(!), ma már jobb barátnőt el se tudnék képzelni. Kiderült, hogy az Akások mindegyike jó fej, nem is kicsit. Remekül el lehet velük lenni. Viszont ki tudok akadni, ha egyikük kezében is meglátok egy szál cigit! Teljes mértékben anti-dohányos ember vagyok.
Nevelőanyánk persze mit sem tud arról, hogy én valaha is szóba álltam volna Sasoriék bandájával. Sajnos ennek meg is lett a következménye.
Ugyanis tegnap előtt Itachi és Sasuke eldöntötték, hogy bulit csapnak. Először még ebben a baráti körben állapodtunk meg, de Deidara és Hidan elbaszták ezt, és a fél város ott tolongott az Uchiha házban, este tízkor. A szerencsénk az volt, hogy hatalmas volt a lakás, és a szülők se voltak otthon. Mindenki szinte egyszerre nyitotta ki a sakés üveget, nem kis bánatomra. Megpróbáltam elsunnyogni, de drága kékbőrű barátunk elkapott, és leerőszakolta a számon az égető folyadékot. Rossz döntés volt, nagyon rossz! Ugyanis én egy korty piától is be tudok állni, nemhogy egy üvegtől!
Nos, holt részegen végigtáncoltunk Hidannal az asztalokon, és teljes átéléssel ordítottuk végig az Innerpartysystem –től a „Don’t stop!”ot, és Mea – szintén részegen – szarrá röhögte magát rajtunk. Kisame sztriptízt is adott elő. Már szinte mindenki részeg volt, és én dülöngélve botorkáltam fel az emeletre. Kinyitottam az ablakot, a friss levegő kissé észhez térített. Épp eléggé, hogy felfogjam a veszekedés lényegét.
- Rohadt kurva, hogy tehetted?! – A mély, éles hang csakis Sasukéhez tartozhatott.
- Sajnálom, nem tehettem róla! Részeg voltam, és… - Karin lassan, csukladozva beszélt.
Csattanó hang, majd egy vörös ribanc, aki előttem száguldott el. Egy pillanat alatt felfogtam, mi történt, nem kellett ehhez a csaj könnyektől maszatos arcára néznem. Egyértelmű lett, hogy az Uchiha felpofozta az Uzumakit. Meg is érdemelte… szerintem. Hirtelen egy árny vonta körül a testem, kivert a hideg víz. Remegve néztem szembe az éjfekete szemekkel.
- Hát te? – dörrent rám a fiú.
- Öh… hát… ikh… – csuklottam. Sasuke a kezembe lévő pálinkás üvegre nézett, majd kikapta a markomból, és jól meghúzta. Csak elképedve néztem.
- Ideje, hogy végre én is berúgjak, nem? – vigyorodott el. Még sose láttam vigyorogni. Ez olyan dögössé tette, hogy megremegtek a lábaim.
- De – súgtam a választ.
Az elkövetkezendő négy órában olyan bulit csaptunk, hogy a többieknek tátva maradt a szája. Táncoltunk, énekeltünk, egyszerűen jól éreztük magunkat. Sasuke vetkőzött nekem Jefree Star „Lollipop Luruxy” számára, amit én megbabonázva néztem végig, majd teljesen a srácra cuppantam.
- Végre hogy megvagy… tok – nyitott ránk Mea, aki sokkal józanabbnak látszott, mint én. – Ti meg mi a faszt csináltok? – nézett összegabalyodott testünkre.
- Me… a? – nyikkantam fel, majd lesodródtam az ágyról, magammal rántva az értetlenül figyelő, kanos Uchihát is.
- Én vagyok – állított talpra a lány. – Ideje hazamenni.
- NEM AKAROK! – sikítottam. – Szexelni akarok Saskével!!
- Bassza már meg! Akkor jön Sasuke is! – próbált lefogni a Tenshi lány.
- EGEN! – rántottam fel a srácot. – Majd eljössz a miaszaromra… a házamba és jól bepiálunk.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, hisz otthon van az anyád – szólt rám Mea, majd letolt a földszintre ahol csillámport szórtam a heherésző Sas’ke fejére.
- Aem… izé… kiahalálvagy… - csuklottam. – Nézd, de szép lett Szegecs! – suttogtam áhítatosan.
- Igen, jó, persze, csak menjünk.
Beültettek minket a hátsóülésre, én azonnal a srácra fonódtam. Miközben úton voltunk P!nk-től a „So What”, majd a Metallicától a „The Unforgiven”-t visítottuk végig. Utólag visszagondolva csodálom, hogy a mellettünk horpasztó Sasori nem ébredt fel. Fél óráig próbáltak lerángatni az üvöltő Sasukéről, aki közölni akarta a világgal, hogy szeret. Készségesen ordítottam vissza, hogy én is szeretem őt, de ez már nem sokat számított, amikor elhajtottak. Dülöngélve léptünk be a házba, naivan arra számítva, hogy nevelőanyánk alszik. Megszoptuk, ugyanis a drága anyucika fent volt, a konyhába várt minket, három ismerős alakkal.
- Hinata… Sakura… Ino…
A rózsaszín vigyorogva fordult meg, és mutatta meg a videót, amin részegen táncolok Sasukével.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés