2017. április 1., szombat

Elreppent percek - Első fejezet: Üdv itthon!



Uchiha Itachi lassan egy hete süketnek mondhatta magát. Nem dicsekedett vele, és ha valamit mondtak neki, illedelmesen mosolygott és bólogatott, remélve, hogy nem kérdés volt. Most, hogy kezd visszaállni a dobhártyája a normális működésbe, hall is foszlányokat, de inkább nézi a kivetítőt, mintsem a hangosbemondó csodájára várjon. Éjfél elmúlt, és még mindig sehol semmi. Meg fogja ölni az anyját, mégpedig a testvérével készül agyoncsapkodni. Oké, érti ő, hogy az öcsike elé ki kell menni a reptérre, de na, olyan szépeket álmodott éppen...
Az emlegetett személy felálló haja felbukkan a kapuban, ő is nagyokat ásít, ahogy fekete szembogaraival végigpásztázza a járókelőket, majd kiszúrva bátyját megfelelő mozdulatokkal be is cserkészi. Megáll előtte,
- Üdv, tata. Jó öreg lettél. Nichi itt van?
Uchiha Itachi hivatalosan is utálta a nyomorék öccsét.

Reggel hat óra körül járhat, szombat van, ez épp elég információ, hogy tudjuk, Watanabe Nichi épp az igazat álmát aludja. Egy szál bugyis, fehér bőrű énje macskásan elnyúlva csavarodott be a takaróba, idő közben túlságosan megnőtt haja pedig vörös vízesésként terül el a szélrózsa minden irányába. Olyan békés az egész, éppen kezd felkelni a nap, szóval a lehúzott redőny rácsain besüt a fény, az ősz kellemes illatát is magával hozva. Csodálatos összkép.
Aztán hirtelen felkapcsolódik a villany, és egy kidolgozott férfitest hurrikánszerűen csapódik rá. Jók a reflexei a lánynak, a csinos láb már repül is az illetéktelen arcba, átmeneti sérüléseket okozva. A fiú felnyög fájdalmában, leesik a földre, és próbál szavakat formázni, de az orrvérzése miatt az elég nehéz.
- Én vagyok az, hülye nő!
Az a bizonyos "hülye nő" feléled a kábulatból és lesasol a drága párjára, akit jól helybenhagyott. Aztán felcsillannak a szemei, és úgy, ahogy van, meztelenül és reggeli szájszaggal ráveti magát.
Fél órával később a hölgyemény már harmatosan tisztán, nedves hajjal, egy csésze kávét kortyolgatva ül szerelmének kényelmes ölében, és hallgatja az élménybeszámolót, amit Sasuke ad elő az anyjának. Watanabe-sant nagyon érdekli, mik történtek Amerikában a fiatal férfival, elvégre a lányával ellenben ő nem beszélt vele minden áldott nap. Nichi köszöni szépen, elvan. Összegömbölyödve próbál kilábalni a reggeli kómából, a szerelmének hangját hallja, az ő illatát érzi. Mikor a fiú kiszáradt, Watanabe-san elszalad a konyhába, hogy neki is készítsen egy koffeinbombát.
- Nichi...
- Hm?
- Tudod, fél éve találkoztunk utoljára, mikor kijöttél meglátogatni.
- Aha.
- És tudod, fél éve nem szexeltünk...
Mély csend, és a belépő Mea Tenshi pedig csodálkozik, hogy miért csöpög Sasuke hajából a kávé. 

2017. március 16., csütörtök

Elreppent percek - Prológus

Szerelmesnek lenni az egyik legalapvetőbb emberi érzelem, egy ösztönből jövő folyamat, amit igényelnek. Elvégre, ki ne akarna a szerelme mellett...

Na, álljunk meg egy pillanatra!

Mi van, ha az, akit szeretsz több száz mérföldnyire van tőled?

Ezt hívják úgy, hogy távkapcsolat.

Uchiha Sasuke egy évet húz le Amerikában, addig pedig csak a weboldalak adnak otthont a szerelmesek ömlengésének. Itachit a halálba űzi Nichi a nyálas camozásokkal, mindenki ki van akadva tőlük, de őket nem érdeklik, szeretik egymást, és ez az érzés többszörösére nő, amikor a legfiatalabb poronty visszakerül Japánba. De az idő olyan dolog, ami megváltoztatja az embereket, és az érzéseket. Mármint, vajon minden ugyanaz lesz, miután egy évig nem értek egymáshoz?
Az én Uchihám második évada mindent tartalmaz, amit az első nem, a valós érzésektől a bebeszéltetekig.
Mégis melyik az a határ, amit a szerelem, mint maga már nem tud átlépni?


I'm back, bitches!

Nem kamu, nem ámítás. Feléledtem poraimból, és folytatom az írást, lehet egyszer itt is, de egyenlőre két másik helyen.

http://povegliabyrose.blogspot.hu/
http://proeskontrabyrose.blogspot.hu/