2021. február 7., vasárnap

paletta | X. - sárbarna |


Szerencsésnek gondolom magam, amiért nem kell külön Pein engedélyéért kuncsorognom, ha éppen olyan kedvem van, hogy nem akarok Amegakurében tartózkodni, ráadásul ez a kis magánakcióm nem is csak egy napot fog igénybe venni. Persze, csak azzal a megkötéssel indulhatok el, hogy nagyon vigyázok magamra, amit megígértem, aztán Konannak is, majd elhagytam a főhadiszállást. Belekerült egy napba, mire eljutottam az ismerős helyig, addig pedig lejártam a lábam, meg szép kis summát fizettem ki a szekérért, ami egy darabig szállított. Kakuzu ki fog csinálni, ha megtudja. 
Napnyugtára érkezem meg, szóval tökéletesen látom a felém suhanó alakot, meg a kezéből cikázó villámokat, amelyet nemes egyszerűséggel megfogok az enyémmel. Az éjfekete íriszek kistányér nagyságúra kerekednek, ahogy az enyémbe bámulnak. 
- Egész jó - mondom kedvesen. - De azt hiszem, bőven van még hova fejlődnöd. 
A fiú elhúzz a száját és letesz az első látásra meggyilkolásról. Egyébként egészen megférfiasodott, de még mindig ott a tojáshéj a fenekén. 
- Sasuke, nem illendő így köszönteni egy rég látott ismerőst - hallom meg az ismerős, rekedt hangot és el kell mozdulnom, hogy az Uchiha fiú teste ne takarja a sziluettet. - Pláne akkor, ha kedves a szívemnek. 
Nem tudom, mit kéne tennem. Mert meghajolni nem szeretnék, hiszen kábé egyenlőek vagyunk már, de illetlenség lenne részemről, ha nem tennék semmit. Szóval, olyan aranyközépút szerűen, a kezemet nyújtom. 
Orochimaru pedig átölel. Azt hiszem, ez se olyan rossz. 

Jókedvűen forgatom a kezemben a sakés poharam és félredöntött fejjel várom, hogy a volt Mesterem feldolgozza az elé tárt információhalmazt. Elmondtam neki mindent, hogy nem tudom, ki az apám, hogy anyám valamiért hazudott az egész klánnak, meg, hogy mindezt nem merem elmondani Peinnek, aki határozottan csak a remélt klánképességem miatt vett be, az pedig elég sanszos, hogy ha 21 év alatt nem bújt elő, most sem fog. 
- Egyébként fogytál - jegyzem meg, mert ha már azt mondta, ideje tegeznem, meg is teszem. Féloldalasan elmosolyodik és amúgy tényleg elég pocsékul néz ki. A saját hülye technikái miatt nehezebben fog rajta az idő, de most még inkább be van esve az arca. 
- Betegeskedem mostanság - bólint rá, de ennyiben is hagyja. - Mindenesetre annyit tudok tenni, hogy utánanézek. De nem ígérek gyorsan eredményt. 
- Nem is feltétlen gyorsan van rá szükségem. És ha már itt tartunk - teszem le az üres poharam. - Szeretnék arról is információkat megtudni, hogyan halt meg a bátyám. Ezt se szükséges holnapra. 
Felvonja a szemöldökét. 
- És ha megtudod, mit csinálsz? Lerombolod a falut?
Féloldalasan elmosolyodom, ő pedig viszonozza. Felállok és leporolom a térdem. 
- Holnap folytatjuk. Már ha addig kihúzod - kacsintok rá és elhagyom a szobáját. 
Lassan sétálok végig a kihalt folyosón, mert pontosan emlékszem még, merre van a szobám. A felém haladó fiút egy kézmozdulattal állítom meg. 
- Találkoztál mostanság Nishivel? - kérdezek rá egyszerűen, hiszen feltűnően jóban voltak, még ha húgom ezt erőteljesen tagadta is. 
Sasuke összevonja a szemöldökét a névre és persze, hogy tudom, honnan fúj a szél, de nem hat meg annyira, hogy békén hagyjam a kérdéseimmel. 
- Láttam - bólint rá. - De ennyi. Nem tudok információval szolgálni számodra. 
- És ha megküzdhetsz velem, az elég jó ajánlat már? - bámulok kihívóan a szemébe. 
Hátrál egy lépést és vajon káprázik a szemem, vagy az egy kis mosoly a szája szélén. 
- Azt hiszem, lehet eszembe juthat még pár dolog. 

- Na, mostmár félsz tőlem? - Sasuke úgy néz fel rám, a fa tövében ülve, mintha minimum az ördög állna előtte, de nem tehetek róla, ő mondta, hogy adjak bele mindent, én csak megtettem amit kért. Finoman elmosolyodom és leülök vele szemben. - A technikád, egész jó. Csak finomíts rajta. Ne az legyen a szemed előtt, hogy grandiózus legyen, mert minél nagyobb, annál pontatlanabb, annál könnyebb kivédeni. Minél kisebb és pontosabb, annál halálosabb, higgy nekem. 
Aprót bólint és azt hiszem, komolyan megjegyezte, amit mondtam. Kicsit kiegyenesedik, hogy megőrizze az Uchiha méltóságát. 
- Nem sokat beszéltem Nishivel - kezd bele, hiszen ez volt az alku. - Kicsit másabb, kicsit magabiztosabbnak tűnik, bár még mindig zárkózott. Nem igazán szólt hozzám, nem úgy mint Sakura vagy Naruto, csak állt és nézett. Harcolni is láttam, a kristály elemet használja, szerintem elég ügyes. Vagyis, nem rossz - javítja ki magát azonnal. Vajon, ha nem lenne ilyen későn, látnék vörösséget az arcán. - De ennyit tudok én is. Mikor én eljöttem, Daisuke még élt, de ennyire emlékszem, Mikiről sincsenek híreim. 
Hát, ez kevés. Jóformán semmi. 
- Na nem baj, jól szórakoztam - erőltetem magam guggolásba és közelebb hajolok. Szegény fiú, azt sem tudja, hova nézzen. - Ha adhatok még egy tanácsot Sasuke: ha meg akarod ölni Orochimarut, várj még vele. Kábé egy hónapot. Én is megkapom amit akarok és te is teljesen legyengülve kapod meg. Ne sértődj meg, de ezzel az állapotával még nem bírnál el. Ó és még egy dolog: sose bízz egy nőben, aki kunaikat hord magával - suttogom a fülébe. Rákacsintok, majd otthagyom a döbbent fiút. 
Egyenesen a szobámba megyek, de nem kapcsolok villanyt, mert nekem ez így jobb. Mostanság azzal szórakozok, hogy az ujjaim végére kötöm a chakrafonalakat és a kis, vörös hajú, vörös felhős kabátos babút járkáltatom az asztalomon. Ó, Sasori, miért pont te hagytál itt? Rohadtul szükségem lett volna még rád.