2013. augusztus 31., szombat

Pszt! Keep it my secret! - Registration 12. (+18)

Direkt szegényes lett a szexjelet, hisz tudom, hogy olyanok is olvassák, akik nem szeretik az ilyet. Viszont próbáltam élvezhetőre is megírni... Hát, ilyen lett. Ha azt mondjátok viszont, hogy akartok egy bővebbet, akkor azzal is szolgálni fogok :)

+18


- Szeretnélek - súgja a fülembe, és nekem a józan eszem végleg felmondja a szolgálatot. Hagyom, hogy a karjaiba vegyen, majd felvigyen a hálószobába. Gyengéden rak a puha ágyneműre, és már kóstolgatni is kezdi ajkaim, szenvedély árad minden mozdulatából. Ahogy megszabadít a ruháktól, ahogy simogat és csókolgat. Néha gyengéden a bőrömbe harap itt-ott, ám nem fáj, hanem valahogy még inkább tornázza bennem a perzselő vágyat. Számat sorban hagyják el a kéjesebbnél kéjesebb sóhajtok, nyögések. Mikor már eléggé felkészített lassan hatol belém, érzem, hogy arcomnak minden rezdülését figyeli. Először fáj, nem is kicsit, ezért óvatosan a vállába marok. Aztán már a kínt átveszi a gyönyör, felnyögve utasítom mozgásra és ő meg is teszi. Most már ő is nyögdécsel, érzem, ahogy a fejem mellett a párnába markol. Még pár lökés és szinte egyszerre jutunk el a csúcsra.

+18 vége


Zihálva fekszik mellém és én szinte azonnal a mellkasához bújok. Arcom ég a pírtól, ami a fehér bőrbe temetve próbálok el rejteni. Cas halkan kuncog rajtam, ami miatt bekapcsol a durcis énem, ám fejemet a világért sem emelném fel. Azért, mert nem akarom, hogy lássa a pírt és mert olyan finom illata van ennek a pasinak!
- Élvezted? - hallom meg hirtelen mély hangját.
- Ne kérdezz már ilyen zavarba ejtő dolgokat - sipítom halkan és már kezdhetek egy paradicsomhoz hasonlítani.
- Túl ne főj itt nekem - kuncogta halkan, majd puszit nyomva a fejemre álomba szenderült. Egy ideig még néztem nyugodt, kisimult arcát, majd én is elaludtam.

Kibaszottul szar úgy kelni, hogy egy mázsás hím rád tehénkedik. Hiába olyan szexi ez a hím, hogy majd összepisiled magad, de basszusát már, megfulladni nem akarok! Ezt nyilván a kan nem fogja fel, még engem motyog le a szerencsétlen, mert fel mertem kelteni. Verbálisan lemegyek tőle hídba, majd fel. Kikelek az ágyból és nagyokat trappolva megyek a fürdőbe. Haragszom rá, még szép, hogy haragszom, de oh, shit, olyan szexi, hogy belehalok. Próbáljatok haragudni egy borzos Castielre, elmondom, mint tapasztalt, hogy nem fog menni. Csak rádnéz azzal a szép szürke szempárral és máris szétfolysz, annyira, hogy csak felmosóval tudnak összeszedni. De imádtam ezt a perverz állatot, ő volt életem férfija.

2013. augusztus 6., kedd

Pszt! Keep it my secret! - Registration 11.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a rész nem naplóbejegyzésként íródott, tehát jelen időben van írva. Apró fejezet, pillanatokkal Castiel és Nichi most még felhőtlen kapcsolatáról :)

- Hogy érted, hogy elment?
- Mit nem értesz ezen, baszki? Feltolta a seggét a repülőgépre és csá!
Széles vigyorral az arcomon haladok a vörösöm mellett és ő is mosolyog. Olyan szép ilyenkor. Egyébként a parkban sétálunk, Démon körülöttünk rohangál nagy vidáman. Aranyos szituáció volt, szinte shoujo mangába illő. Viszont azon a pár gyengéd pillantáson kívül semmi se utált arra, hogy mi egy pár lennénk. Márpedig azok vagyunk, már hivatalosan is. Castiel rájött, hogy járni akar velem. Kicsit meglepődtem, amikor beállított hozzánk. Apa még inkább. Alig tudtam kimagyarázni, ki is ő nekem. Már nem akartam mondani, hogy egyszer majdnem magáévá tett! Végül kiegyeztünk egy udvarlóban, amit Őbunkóságának nem tetszett, de elfogadta.
- Remélem örökre - súgom, majd lehunyom a szemem. Hirtelen megtorpanunk, de mielőtt bármit is tehetnék, egy lágy puszit érzek a számon. Pislogva meredek a piruló Castielre, mintha nem is ő tette volna. Majd lágyan elmosolyodom, kedveskedve simítom félre egy szemébe lógó tincsét. Rájön, hogy ez más túl sok romantika, így finoman eltol, és tovább megy. Mosolyogva követem. Egy elhagyatottabb, erősebb részhez érünk, mire magához ránt, megcsókol. Hagyom magam, nyaka köré fonom karjaim és bár még kicsit fáj az alsóajkam, viszonozom a puha csókot. Majd megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Hogy érzem-e így, hogy szeret? Igen.

- Ugye tudod, hogy nem foglak mindig mindenhova cipelni, csak mert fáradt vagy? - morogja kissé bosszúsan Castiel, közben azért hüvelyujjával gyengéden köröz combomon.
- Te hívtál Winged Skull koncertre. Tököm tudta, hogy ilyen jók - motyogom fáradtan a nyakába.
- Nem bízol az ízlésemben? - húzza fel az orrát, mire leintem. Úgyis tudja, hogy de. Már lezsíroztam anyáékkal, hogy a vörösnél alszok, hisz ők hajnalban jönnek haza. Apa kicsit kiborult, alig tudtuk meggyőzni, hogy Castiel nem olyan, nem lesz baj. Márpedig Őbunkósága nagyon is olyan. Perverz állat.
Szóval, valahogy bevarázsol minket a házba, majd pár perc múlva már a puha ágyat érzem magam alatt. Egy kéz gyengéden húzza le rólam a nadrágom. Mérgesen nézek a vörire.
- Nyugi, csak adok rád pizsit. Lazulj el, Drámakirálynő. - Csak egy spontán bemutatásra telik tőlem, mert kinyúlok a fáradtságtól. Hagyom,  hogy leszedegessen rólam a bugyin kívül mindent, már ellenkezni se maradt erőm. Rámhúz egy Casti-illatú pólót, majd levetkőzik. Végül bebújik mellém az ágyba, oldalasan. Én a hátammal bújok hozzá közelebb, fejem a kinyújtott felkarjára hajtom. Ő betakar minket, átöleli a derekam, szorosan magához von. Így alszunk el. Reggel én ébredek előbb, így rám marad a kaja elkészítése. A kutyának is adok enni, ha a gazdája olyan lusta, hogy délig alszik. Elkészítem a hadseregnek is elegendő lasange-t, majd fáradtan dőlök a kanapéra. Démon rámtehénkedik és én simogatni kezdem. Olyan fél egy fele letotyog Castiel, majd egy " 'Reggelt!" hozzámvágva megy is a konyhába. Pasik... Csak a hasuk és az alvás fontos nekik. A kutyust letessékelem magamról, majd követem a vörit. Ő megpakolja a tányérját, majd hozzálát a reggeli-ebédéhez.
- Ízlik? - lépek mögé és vállára rakom a fejem.
- Igen, nagyon finom - vallja be, miután egy puszit nyom az arcomra. Miután befalja én mosogatni kezdek. Hirtelen két erős kar öleli át a derekam, majd lágy ajkak érintik a nyakam.
- Castiel - sóhajtok fel.
- Szeretnélek - súgja a fülembe, és nekem a józan eszem végleg felmondja a szolgálatot.

2013. augusztus 4., vasárnap

Pszt! Keep it my secret! - Registration 10.

"Tizedik naplóbejegyzés: Szeptember 23.


Az utóbbi napokban meglehetősen elhanyagoltam a naplóírás és ennek az okai is megvannak. Mély lelki depresszióba estem a Castieles ügy miatt, iskolába se mentem. Naponta egyszer tudtak belém tuszkolni táplálékot, akkor is csak annyit, hogy ne dőljek ki. Anya megértette a fájdalmam és beavatott, hogy reménytelenül szerelmes vagyok. Nos, erre egy napja nekem is sikerült rájönnöm, köszönöm szépen. A vöri akkor kezdett el SMS-ekkel bombázni. Ilyenekkel, hogy: "Hagyd a rinyálást és told a segged be a suliba!". Kedves, mi?

Szóval, az iskola felé tartottam. Az egész gimi tele volt azzal, hogy Debrah és Castiel ismét egy pár, minek köszönhetően elment az életkedvem is. Valahogy viszont kihúztam a nap végéig, talán csak azért, mert nem láttam az enyelgő párocskát. Zombiként indultam haza, a diákok sorra kaptak tőlem szívinfarktust. Hirtelen egy kéz rántott hátra, kivételesen nem fájdalmasabb. A karjaiban kötöttem ki, szemem a vörösébe vezettem. - Mit akarsz? - fordítottam el róla a tekintetem.
- Beszélgetni - sóhajtotta, majd talpra állított. - Nem jönnél át hozzám?

Nem tudom, hogy mehettem bele a dologba. Vagy tényleg nagyon szét vagyok csúszva, vagy nemes egyszerűséggel idióta vagyok. Lehet mindkettő egyszerre. Szóval, Castielnél kötöttem ki. A belga juhász megismert a nemrégi találkozásunk miatt, vidáman nyalogatta a lábam. Leguggoltam Démonhoz, megsimogattam azt a szép buksiját. Hogy lehet egy ilyen aranyos kutyának ilyen rohadék gazdája? Belépve a lakásba ledöbbentem. Otthonos, családias kis hely volt, meleg színekkel, nagy puha kanapéval a szoba közepén. Még kandalló is volt! Őbunkósága leültetett, ő a kanapé másik végébe ült. Néhány percig csend állt be, egyikünk sem tudta, mit mondjon.
- Nézd... - kezdtem, de félbeszakított.
- Nem. Most... én mesélek - nézett mélyen a szemembe. Bólintottam rá. - Szóval... mint tudod, Debrah járt már ebbe az iskolába. Akkor ugyanúgy összejöttünk, és boldog voltam vele. Nagyon boldog. - Ekkor odaadott nekem egy fényképet. Őt ábrázolta, még fekete hajjal. Épp egy fal tövében ült, és telefon volt a kezében. Az öltözete nem ilyen lázadó és rockos, mint most, sőt, egy cicás dísz csüngött a mobilon. De a legjobban az az örömmel teli arc lepett meg. - Most, hogy visszajött, azt hittem, újra lehetek olyan boldog. És elfelejtettem, hogy miért hagyott el. Debrah énekes akart lenni és kapott lemezszerződést is. De a cég tulajdonosa szerint nem lehet egyszerre középsulis és sztár. Így vagy otthagyta a sulit, vagy maradt. Könyörögtem neki - nézett mélyen a szemembe. - Én, érted? Könyörögtem, hogy ne hagyjon el. De miután hosszasan elsorolta a hibáimat és lealázott, elment.
Nagyot sóhajtottam, egyszerűen nem tudtam mit mondjak. Féltem, hogyha rosszat szólok, leordibálja a fejem.
- Én egy zavaró tényező voltam, amit félre kellett rakni, igaz? -  nyögtem végül.
- Igen - harapott alsóajkába. - Ő m indig Cicuskámnak becézett, így miután elhúzott, megutáltam a macskákat.
- Csak egy pótlék vagyok? - szorítottam meg a pólóm alját.
- Ha az lennél, itt lennék veled, miután Debráht elküldtem kenyérért? - Halkan felnevettem. Ez még nekem is elképzelhetetlen szituációnak hatott. Castiel közelebb jött, mélyen a szemembe nézett. -  Nézz magadra. Majd rám. - Megtettem. - Majd ismét magadra. És rám. Ugye, hogy nem is különbözünk annyira?
- Utállak - vallottam be, miközben gyengéden szétnyitotta a lábam, hogy közé másszon.
- Utálsz, mi? Akkor miért nem akadályozod meg, hogy megcsókoljalak? - duruzsolta az ajkaimba.
- Mert nem akarom.
A hajamba túrt, majd a tarkómnál fogva húzott magához, hogy édesen megcsókoljon. Nem értettem mostmár mit, miért tesz, azt sem tudtam, mit érez irántam. Csak azt tudtam, hogy amíg ő csókol, nem érdekel. Túl jó volt és most az egyszer nem bántam, ha bűnbe estem. Talán ha aznap nem megyek hozzá a szünetben,  nem lennék itt. Talán nem ismerném a kicsit érzelmes Castielt, nem ízlelhettem volna a csókját, nem ölelhettem volna, nem sétálhattam volna vele... Nem szenvedtem volna annyit miatta. De megtörtént, így történt, és nem tudok rajta változtatni. De ennek a férfinek a karjaiban akartam meglelni a szerelmet.

Nii"

Castiel

Castiel x Nichi


2013. augusztus 3., szombat

Pszt! Keep it my secret! - Registration 9.

"Kilencedik naplóbejegyzés: Szeptember 20.


Sötét volt  már, mire kiszabadultam az ikrek csapdájából. Igen, ismét sikerült megtalálniuk újfent a plázában, és megint el kellett mennem Kékikével vásárolni. Sötétség természetesen kiröhögte szenvedésem. Rohadt együtt érző volt a srác.  Szóval, beesteledett, sőt, már 10 óra is elmúlt, mire elindulhattam haza. Nem féltem, hisz hisz tudtommal meg tudtam magam védeni. De arra, ami történt, nem számítottam. Út közben Castiellel találkoztam. Meglehetősen komor hangulatában volt. Szó nélkül elmentem mellette, ez volt az első hibám. Erősen megragadta a kezem, és a lila foltoknak köszönhetően, duplán annyira fájt. 
- Fáj? - kérdezte a fiú, mikor hallotta, hogy felszisszentem. Kínlódva nyögtem fel, ahogy szorítása erősödött.
- Miért csinálod ezt? - kérdeztem elfúló hangon. - Miért változtál meg az egyik pillanatról a másikra? Miért akarsz nekem fájdalmat okozni?
Szemében egyre nőtt a harag, bár fogalmam sincs, mit vétettem ellene. A következő pillanatban durván magához rántott, mélyen beleharapott alsóajkamba. Éreztem, ahogy vérem lassan lefolyik az államon, végig a nyakamon. A számon elegáns kis seb keletkezett a srác fogainak nyomán.
- Ezt mégis miért csináltad?! - küszködtem a  könnyeimmel. Féltem, átcsapok hisztis módba és az nem lenne túl szerencsés a helyzetemben. 
- Hogy miért? - rántott ismét magához. - Mert így nem tudsz fájdalom nélkül csókolózni. Szuper, mi? - vigyorodott el ördögien. - Most megtanulod, hogy ne járkálj fiúkkal a plázában. 
- Fiúkkal...? - néztem rá értetlenül, aztán kigyulladt a fejem felett a villanykörte. - Alexy és Armin...
Vágott egy "végre felfogtad, idióta" fejet. Elöntött a gyűlölet Castiel iránt, mellkasába vágtam. Erősen, nem kímélve őt. Összegörnyedt, így megajándékoztam egy jobb horoggal. Oldalra fordult a feje, és ekkor jöttem rá, hogy ezt talán nem kellett volna, de nem bírtam tovább.
- Mi az,  hogy ne járkáljak fiúkkal?! - keltem ki magamból, üvöltözni kezdtem, amit ő veszélyesen csillogó szemekkel hallgatott. - Mi jogon mondod te meg nekem, hogy mit tegyek és mit nem?! Foglalkozz a kis Debrahdal, döngesd meg jó sokszor, merthogy engem nem fogsz, az tuti biztos! Nem tudom, tudtommal nem csináltam semmit, egy kurva rossz szót nem szóltam! De megjelenik ez a csaj, és máris úgy teszel, mintha a legnagyobb senki lennék! Fizikailag is bántalmazol! Tudod te, mennyire fáj az erdős eset óra a csuklóm?! De szerintem téged ez nem érdekel. Remélem eldobsz, mert ez a játék - mutattam magamra. - már elhasználódott.
Futottam. Nem tudtam, merre, nem tudtam, hová, csak vittek a lábaim. Úgy éreztem, mintha bedobtak volna egy savas medencébe. Egyszerűen felemésztett a fájdalom, ami a lelkembe mart, úgy éreztem, nem bírom tovább. Végül otthon kötöttem ki. Egyszerűen ellöktem aggodalmaskodó szüleimet és bezárkóztam a szobámba. Magam sem tudtam, miért, de a sötétben ücsörögtem az ágyamon és csak bámultam magam elé. Miért fáj? Nem értem magam. Az érzéseimet. Lehetetlen,  hogy ezt a vadbarom, erőszakos állatot én ... szeretem.

Nii"

2013. augusztus 2., péntek

Pszt! Keep it my secret! - Registration 8.

"Nyolcadik naplóbejegyzés: Szeptember 19.


Másnap nem történt semmi érdekes. Hazamentünk, majd a délutánom nyugodt, Castiel-mentes volt. Au tána lévő napom már kevésbé.

A tanár első órában kijelentette, hogy új osztálytársunk lesz. Ugyan, ki más baromnak jutna eszébe idejárni?! Persze ezt csak magamnak mondtam, más nem hallotta. Most az egyszer nem bántam. Egy lány lépett be az ajtón, és én már akkor tudtam, hogy egy vérbeli ribanccal "állok" szemben. Még a kisugárzásával is hirdette: "Gyere, és tégy magadévá!". Tekintetem Castielre siklott és szinte lesokkolt amit láttam. Olyan átszellemült és szerelmes arccal nézte a csajszit, hogy azt hittem összehugyozom magam.
- Ő itt Debrah, visszatérő diákunk. És szeretném ha... - kezdte az ofő, de a barnaság belevágott.
- Engedje meg, hogy én mondjam - nézett a lány ellenállhatatlan mosollyal a férfire, aki természetesen beleegyezett. - Nos, szeretném elmondani, mennyire örülök, hogy látlak titeket újra. Szeretném, hogy annak ellenére, hogy feltörekvő énekes vagyok, ugyanúgy bánnátok velem mint a többi diákkal.
A többiek csak sóhajtoztak,  hogy milyen aranyos és szerény lány, én csak fintorogtam a szentszöveg hallatán. Az óra azzal telt, hogy Ribizli beszámolóját hallgattuk, valamint előadott egy keveset a legújabb slágeréből. Az osztály - rajtam kívül - vele dalolászott, még Castiel is énekelt. Verbálisan lementem hídba. Szünetben pedig meglátogattam őt az udvaron.
- Szia - szóltam hozzá, lassan rám nézett. Pillantása fagyos volt, ami meglepett. - Gond van?
- Közöd? - morrant rám, én meg a döbbenet legfelsőbb szintjére kerültem.
- Mit tettem, hogy...? - kezdtem, de ekkor megjelent az a csaj. Kezét Őbunkósága vállára tette, aminek a hatására a srác elpirult. Szívembe mart egy érzés...
- Hát nem édes még vörösen is?
... nem tudom, mi volt az...
- Ne túlozz. Csak csókolt meg.
... talán fájdalom?

Csak ültem egyedül a bevásárlóközpontban és azt a shaket ittam, amit a vörivel szoktam egy pohárból, két szívószállal. Ugyan hívtam Castielt, de meg sem kellett szólalnia, tudtam, mit csinál. A női nyögések, a nyikorgó ágy, a fiú enyhe pihegése... Árulkodó jelek voltak a kufircra. Jó fél óráig ültem utána, magam elé bámulva. Majd eljöttem a plázába. Az emberek tartották tőlem a távolságot, amit nem is csodálok.A sötét aura csak úgy áradt belőlem. Hirtelen azonban egy szivárványszerűség került látóterembe. Csak utólag jöttem rá, hogy egy fiú.
- Istenem, de aranyos! - rántott hirtelen fel, neki háttal, majd csipkedni kezdte az arcom. Nem sok kellett, hogy helyben agyonüssem a srácot.
- Alexy, hagyd abba! Ne nyomorgass idegen embereket! - futott hozzánk egy, a másikhoz elképesztően hasonlító fiú. Csak neki fekete hajkoronája volt és kék szeme. - Leütlek, ember! - vágott rá egy jó nagyot a fejére, mire a nyomorhozó is elengedett.
- Ez fááájt - nézett szomorúan a lila szemű, majd felém fordult. - Elnézést, de ezt muszáj volt. A nevem Alexy, örülök a találkozásnak - nyújtott kezet egy aranyos mosollyal.
- Nichi vagyok - fogadtam el a kezet, mire annyira megrázta, hogy szinte repültem.
- Armin - mutatkozott be Sötétség is. - Ennek az idiótának az ikre.
- Tényleg? Nem mondod? - gúnyolódtam, mire megforgatta a szemét.
- Armiiiin, én őt akarom vinni magammal! - ölelt át szorosan Kékike, ezzel fulladás közeli élményben részesítve. - Kéééérlek, hagy tartsam meg. Naaa!
- Alexy, nem viheted haza! - szólt rá a bátyja. - Várjunk csak... De vásárolni vihetjük! Én legalább megúszom - örült meg a fiú.
- Semmi beleszólásom sincs? - vágtam hirtelen közbe, mire megrázták a fejüket. Miért is reménykedtem, hogy valaha találkozok normális emberekkel? Szóval, elráncigáltak vásárolni. Alexy - ahogy először is leszűrtem - nem volt komplett, ám Armin jót mulatott rajtunk. Kékike sorban dobálta a kezembe a színesebbnél színesebb ruhadarabokat, hogy ezt vegyem meg, ezt próbáljam fel... De legalább egy zöld fejhallgatóval megajándékozott. Végülis... egész feldobták a délutánom.

Nii"

Alexy /Kékike és Armin/Sötétség

Nichi Alexy csapdájában xdd