Pszt! Keep it my secret! - Registration 11.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a rész nem naplóbejegyzésként íródott, tehát jelen időben van írva. Apró fejezet, pillanatokkal Castiel és Nichi most még felhőtlen kapcsolatáról :)

- Hogy érted, hogy elment?
- Mit nem értesz ezen, baszki? Feltolta a seggét a repülőgépre és csá!
Széles vigyorral az arcomon haladok a vörösöm mellett és ő is mosolyog. Olyan szép ilyenkor. Egyébként a parkban sétálunk, Démon körülöttünk rohangál nagy vidáman. Aranyos szituáció volt, szinte shoujo mangába illő. Viszont azon a pár gyengéd pillantáson kívül semmi se utált arra, hogy mi egy pár lennénk. Márpedig azok vagyunk, már hivatalosan is. Castiel rájött, hogy járni akar velem. Kicsit meglepődtem, amikor beállított hozzánk. Apa még inkább. Alig tudtam kimagyarázni, ki is ő nekem. Már nem akartam mondani, hogy egyszer majdnem magáévá tett! Végül kiegyeztünk egy udvarlóban, amit Őbunkóságának nem tetszett, de elfogadta.
- Remélem örökre - súgom, majd lehunyom a szemem. Hirtelen megtorpanunk, de mielőtt bármit is tehetnék, egy lágy puszit érzek a számon. Pislogva meredek a piruló Castielre, mintha nem is ő tette volna. Majd lágyan elmosolyodom, kedveskedve simítom félre egy szemébe lógó tincsét. Rájön, hogy ez más túl sok romantika, így finoman eltol, és tovább megy. Mosolyogva követem. Egy elhagyatottabb, erősebb részhez érünk, mire magához ránt, megcsókol. Hagyom magam, nyaka köré fonom karjaim és bár még kicsit fáj az alsóajkam, viszonozom a puha csókot. Majd megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Hogy érzem-e így, hogy szeret? Igen.

- Ugye tudod, hogy nem foglak mindig mindenhova cipelni, csak mert fáradt vagy? - morogja kissé bosszúsan Castiel, közben azért hüvelyujjával gyengéden köröz combomon.
- Te hívtál Winged Skull koncertre. Tököm tudta, hogy ilyen jók - motyogom fáradtan a nyakába.
- Nem bízol az ízlésemben? - húzza fel az orrát, mire leintem. Úgyis tudja, hogy de. Már lezsíroztam anyáékkal, hogy a vörösnél alszok, hisz ők hajnalban jönnek haza. Apa kicsit kiborult, alig tudtuk meggyőzni, hogy Castiel nem olyan, nem lesz baj. Márpedig Őbunkósága nagyon is olyan. Perverz állat.
Szóval, valahogy bevarázsol minket a házba, majd pár perc múlva már a puha ágyat érzem magam alatt. Egy kéz gyengéden húzza le rólam a nadrágom. Mérgesen nézek a vörire.
- Nyugi, csak adok rád pizsit. Lazulj el, Drámakirálynő. - Csak egy spontán bemutatásra telik tőlem, mert kinyúlok a fáradtságtól. Hagyom,  hogy leszedegessen rólam a bugyin kívül mindent, már ellenkezni se maradt erőm. Rámhúz egy Casti-illatú pólót, majd levetkőzik. Végül bebújik mellém az ágyba, oldalasan. Én a hátammal bújok hozzá közelebb, fejem a kinyújtott felkarjára hajtom. Ő betakar minket, átöleli a derekam, szorosan magához von. Így alszunk el. Reggel én ébredek előbb, így rám marad a kaja elkészítése. A kutyának is adok enni, ha a gazdája olyan lusta, hogy délig alszik. Elkészítem a hadseregnek is elegendő lasange-t, majd fáradtan dőlök a kanapéra. Démon rámtehénkedik és én simogatni kezdem. Olyan fél egy fele letotyog Castiel, majd egy " 'Reggelt!" hozzámvágva megy is a konyhába. Pasik... Csak a hasuk és az alvás fontos nekik. A kutyust letessékelem magamról, majd követem a vörit. Ő megpakolja a tányérját, majd hozzálát a reggeli-ebédéhez.
- Ízlik? - lépek mögé és vállára rakom a fejem.
- Igen, nagyon finom - vallja be, miután egy puszit nyom az arcomra. Miután befalja én mosogatni kezdek. Hirtelen két erős kar öleli át a derekam, majd lágy ajkak érintik a nyakam.
- Castiel - sóhajtok fel.
- Szeretnélek - súgja a fülembe, és nekem a józan eszem végleg felmondja a szolgálatot.