Kiégett fejjel pislogok a csurom vizes, habos Castielre, aki zsebre dugott kézzel durcizik és figyelmével a falat tünteti ki. Kicsit el vagytok veszve, mi? Akkor megmagyarázom a helyzetet:
Délután volt, sütött a nap, nem is látszott, hogy milyen hónap van. Meg lehetett kint sülni. Nos, a vörivel azt vettük észre, hogy a napokban Démon elég sokat vakarózik, és amikor nekiálltunk feltűrni a fekete szőrt, mit találtunk? Bolhákat. Nem sok, csak egy pár ugrándozó kis féreg "boldogította" szegény kutyust, így hát eldöntöttünk, hogy meg kell fürdetni! Megjegyezném, a kutya mindig is utálta a vizet, nem tudjuk, miért. Nos, Casra maradt a megtisztelő feladat, hogy fürdesse meg az állatot, mert én elmentem kutyasampont venni, a saját pénzemből. Na igen, ez az árnyoldala, ha rég együtt vagy valakivel, megosztozok mindenen, így a pénzed leginkább a párodra költött. Pech, de ez van.
Nos, azt nem tudom, mi történt pontosan, csak annyit, hogy a vöröske vizesebb, mind Dém. Épp szólásra nyitom a számat, de annyi időm sincs, hogy egy nyomorult hangot kinyögjek, mert Castiel felemeli a kezét, jelezve, hogy most nem akarja a pofázásomat hallgatni.
- Ne. Mondj. Semmit - szűri ki a fogai között, majd felemelt fővel elvonul a szobájába. Egy ideig pislogok, mint hal a szatyorban, majd viharos erővel robban ki belőlem az eddig elfojtott, hisztérikus nevetés, ami röhögőgörcsé alakul.
Miután kiröhögtem magamból az életet is, könnyeimet törölgetve állok fel és megyek a fürdőszobába. Démon lelapított fülekkel ül a kád mellett és halkan nyüszít. Naná, hogy egy csepp víz sincs rajta! Szerencsétlen vöri!
Leguggolok, megsimogatom az eb fejét, mire kapok egy cuppanós, nyálas puszit a képemre. Kuncogok egy sort, majd felemelem a kutyust és épp lökném be a kádba, amikor mozgolódni kezd. Megcsúszom a nedves csempén és szépen belezúgok a kádba. Hát... bolhás egy ideig nem leszek.
Délután volt, sütött a nap, nem is látszott, hogy milyen hónap van. Meg lehetett kint sülni. Nos, a vörivel azt vettük észre, hogy a napokban Démon elég sokat vakarózik, és amikor nekiálltunk feltűrni a fekete szőrt, mit találtunk? Bolhákat. Nem sok, csak egy pár ugrándozó kis féreg "boldogította" szegény kutyust, így hát eldöntöttünk, hogy meg kell fürdetni! Megjegyezném, a kutya mindig is utálta a vizet, nem tudjuk, miért. Nos, Casra maradt a megtisztelő feladat, hogy fürdesse meg az állatot, mert én elmentem kutyasampont venni, a saját pénzemből. Na igen, ez az árnyoldala, ha rég együtt vagy valakivel, megosztozok mindenen, így a pénzed leginkább a párodra költött. Pech, de ez van.
Nos, azt nem tudom, mi történt pontosan, csak annyit, hogy a vöröske vizesebb, mind Dém. Épp szólásra nyitom a számat, de annyi időm sincs, hogy egy nyomorult hangot kinyögjek, mert Castiel felemeli a kezét, jelezve, hogy most nem akarja a pofázásomat hallgatni.
- Ne. Mondj. Semmit - szűri ki a fogai között, majd felemelt fővel elvonul a szobájába. Egy ideig pislogok, mint hal a szatyorban, majd viharos erővel robban ki belőlem az eddig elfojtott, hisztérikus nevetés, ami röhögőgörcsé alakul.
Miután kiröhögtem magamból az életet is, könnyeimet törölgetve állok fel és megyek a fürdőszobába. Démon lelapított fülekkel ül a kád mellett és halkan nyüszít. Naná, hogy egy csepp víz sincs rajta! Szerencsétlen vöri!
Leguggolok, megsimogatom az eb fejét, mire kapok egy cuppanós, nyálas puszit a képemre. Kuncogok egy sort, majd felemelem a kutyust és épp lökném be a kádba, amikor mozgolódni kezd. Megcsúszom a nedves csempén és szépen belezúgok a kádba. Hát... bolhás egy ideig nem leszek.
