"Harmadik naplóbejegyzés: Szeptember 3.
Az unalmasan induló szombatom végül elég izgalmasan telt. Nos, a lényeg, hogy reggel voltba kellett mennem. Vagyis, nem kellett, csak kifogytam az édességből, ami komoly gondot jelentett, így beszerzőkörútra indultam. A zsebpénzem felét általában édességre költöttem, így most sem lett másként. Szóval, épp megtámadtam volna az áruházat, amikor ismerős alakba ütköztem. Most nem volt rajta szokásos dzsekije, de fekete pólóján ott virított fehérrel a Winged Skull logója. Valamint fekete farmerén ugyanolyan gatyalánc függött, mint az enyémen. Ja, és cigaretta lógott a szájából. Húúú, de menő! Amúgy nem.
- Cső, bagós - köszöntem rá.
- Cső, vöröske - viszonozta. Mikor mellé értem, úgy néztem rá, mint egy elmebetegre.
- A tied is az - közöltem, ha esetleg nem tudná.
- Képzeld, rájöttem - gúnyolódott. - Ismered azt a szót, hogy hajfesték?
- És nekem azt honnan kellett volna tudnom? - pufogtam. Őbunkósága csak vállat vont. - Merre mész?
- Csak sétálgatok...
- Mostmár segítesz vásárolni.
A vöri pár pillanatig nézett, majd elindult az ellenkező irányba. Aha, na persze, nem olyan egyszerű az. Megragadtam a karját, majd vonszolni kezdtem magammal. Castiel ugyan morgott pár cifra káromkodást - bő szókinccsel rendelkezett a drága - de engedelmesen k övetett. Jó kisfiú. Természetesen felvásároltam a bolt édességkészletét. És... természetellenesen Castiel elkezdte kilopkodni a csokis sütit.
- Szégyelld el magad - rivalltam rá, mire elvigyorodott.
- Ha nem hisztizel, megengedem, hogy velem töltsd a napot. Megmutatnám a várost.
Egy ideig gondolkodtam, majd belementem. Mit veszíthetek? Legelső úti célunk egy rockereknek felállított bolt. Gondolhattam volna... Őbunkósága vett nekem is, meg magának egy Winged Skull-os pólót, valamint megajándékozott minket egy ugyanolyan szegecses karkötővel. Mikor rákérdeztem, miért, rávágta, hogy adomány. Az biztos, hogy fél óráig kergettem. Miután ezzel megvoltunk, átmentünk egy étterembe, mivel délt ütött az óra. Mikor a pincér ajánlotta nekünk a pároknak szóló menüt, Castiel elég rendesen kiakadt.
- Pont ő legyen a párom?! Ne vicceljen már velem!
Na jó, ez meglehetősen rosszul esett. Miután a fiatal, fülig pirult srác sűrű bocsánatkérések közepette elszelelt, Őbunkósága hajlandó volt rám nézni, de én csak az ablakon bámultam ki. Egy idő után leesett neki, hogy mitől van rossz kedvem.
- Nichi, én nem...
- Hagyd - morrantam közbe, majd enni kezdtem a kihozott ételt. A vöri vállat vont, nem igazán érdekelte a lelki világom. Se baj, túl szép volt hogy igaz legyen. Miután megettük a kaját, kifizettem a részem, majd kimentem. Nemsoká viszont elkapta a csuklóm.
- Nagyon lilán akarod látni? - utaltam az erős szorításra.
- Magasról leszarom, hogyha belilul a csuklód - sziszegte. Kedves volt, mint mindig. - De ha velem vagy, kerüld a drámát.
- Hidegen hagy a véleményed - vágtam hozzá, mire szorítása még erősebb lett. - Hisz ki vagy te nekem?
Ezzel kitéptem a kezem markából, és pát intve elindultam haza. Csak bedobtam a cuccom és felmentem a közeli hegyre. Véleményem szerint jogosan akadtam ki, minden lány ezt tette volna. Ez még Castieltől is durva volt. Na mindegy. Szóval, miután felértem a várost kezdtem el nézni. Véletlenül sem pillantottam a kezemen lévő karkötőre, vagy a pólóra. Nagyot sóhajtottam, majd fordultam volna meg, mikor megcsúsztam. Kellett nekem a szikla legszélére állni. Zuhanni kezdtem, de még időben megragadtam a kő szélét. Egyből lejátszódott előttem életem minden pillanata. Mikor már erőm se volt tartani magam, elkapták a csuklóm és felhúztak. Ha másról nem is, a parfümje illatáról felismertem az illetőt.
- Úgy érzem magam mint egy shoujo mangában - motyogtam.
- Utálom azokat a szarokat - morrant, miközben magához ölelt.
- Mégegy közös - nyögtem elkeseredetten.
- Nem nagyon örülsz neki - sóhajtotta.
- Minek kéne? Hisz soha nem lennél a pasim - toltam el.
- Miért, ki vagyok én neked? - vont vállat.
Felálltam, majd egy közeli fa törzse mellé telepedtem, Őbunkóságát kezdtem bámulni. Igazából baromi helyes, a hajáért egyszerűen megőrülök. Nem tudom, kezdem azt hinni, hogy ideáljaim a hosszabb hajú pasik.
- Jól áll a póló - szólalt meg Castiel.
- Mert a Winged Skull logója van rajta - gúnyolódtam, mire megforgatta a szemét.
- Nem. Rajtad áll jól.
Nii"
 |
| Castiel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése