Bűnöző és Gyilkosképző Gimnázium II. /A múlt emlékei/ - Második könnycsepp

Amiben rohadtul nem történik semmi. :')

- Ha akarod, még hatszor elmondhatom, de a következőnél káromkodok is!
Nem tudom, honnan szereztem ezt az egetverte nagy türelmet, hogy minden felmutatott ízléstele parókára nemet mondjak, mindenesetre még nem értem el azt a szintet, hogy mindenkit lemészároljak ebben a tetves boltban. A szőke elmegy, de a kéket és a lilát egész nyugodtan dugják fel maguknak. Nem létezik, hogy ezekben a vackokban engem valaha is látni fognak.
- De fel fognak ismerni! - toporzékol mellettem Mea, mintha annyira fontos lenne, hogy én megint abba az iskolába járjak. Nem az, ugyanis tökéletesen elvagyok abban a használatra kapott szobában, köszönöm szépen! Még Usagit is elviselem, ha muszáj.
- Nem fognak! Add ide azt a rothadék barnát, azt békén lehet hagyni! - Mennyire látszódhat, hogy nincs jó kedvem?
- Fantáziátlan vagy! - Ámen.

*kukukuku*

- Nem akarom! - nyüszítek fel ismét, mire akkorát kapok a fejemre, hogy csak úgy kong utána. Már épp kapkodnám el a csillagokat, mikor eltünedeznek a szemem elől. Annyira nem ér!
- Ne hisztizz, légy férfi! - mordul rám a csaj, én pedig erős késztetést érzek arra, hogy megfojtsam, de végül mégsem teszem. Helyette lesasolok a lábam közé, hogy megtudakoljam, mégis mikor növesztettem magamnak farkat.
- Nem találom a pöcsöm. Kielégítetlen maradsz - vigyorgok rá, majd pusztán a passzióm miatt, kinyújtom rá a nyelvem. Ez az a pillanat, amikor a Tenshi lány olyan arcot vág, mint aki helyben elsírja magát. Nem csodálom, meglehetősen elmeháborodott perceimet fogta ki.  A méretes kocsi leparkol a suli előtt, én pedig úgy pattanok ki, mintha eddig parázson kellett volna meresztenem a seggem. Ezt a varázst töri meg a felém magasodó iskola töri meg, és igyekszem visszavarázsolódni a kocsiba. Basszammeg.
- Haza akarok menni! - Úgy visítok, mint akit helyben húznak  karóra. És én nem akarok feltűnést kelteni. Tactical facepalm. Viszont kapóra jön a kerítés, így van mibe megkapaszkodnom, de szégyen, a Mea gyerek erősebb nálam. A karjaimat meg csak nem hagyom kitépődni. Ugyan...
- Hé, ti ott! - Istenem, miért nem teremtettél kavicsnak? Hátra se kéne fordulnom, hogy tudjam, kik állnak mögöttem, mert Itachi hangját ennyi év múlva is felismerem, de én vagyok olyan hülye, hogy megtegyem.
A szívem is kihagy egy ütemet, amikor megpillantom azt a fölényes mosolyú idiótát, a maga lenyalt hajával és kicsit túl játékosan csillogó lila szemeivel. Hidan semmit sem változott, csak magasabb és izmosabb lett, a vonásai is kiélesedtek. Menten elélveznék tőle, egy orrvérzésroham közepedte, ha nem lépne mellé egy sz őke hajú lány, megfogva a minden bizonnyal kellemesen meleg, és férfiasan lágy kezeket. Én pedig úgy érzem magam, mint egy rossz tinifilm főszereplője. Bullshit.