Ha ez nem lett volna ilyen hosszú, többet is begépelek, de egy lusta dög vagyok. >u<
Az én Uchihám /6.fejezet/
Az unalom végtelennek tűnő tengerében lubickolok, ami amúgy tárgyi esetben nem más, mint a tulajdon ágyam. Tél van, még a hó is hull, szóval minden nagyon szép lenne, csak épp mindenki rohadtul el van foglalva a saját maga apró-cseplő dolgával és tökéletes pontossággal, megfelelő magasságról tesznek a fejemre. Ez azért csúnya dolog. Nagyon csúnya. Na nem mintha arra vágynék, hogy Deidarához és Sasorihoz csapódva élvezzem a horgászműsor rejtelmeit - pasik... - de egy Sasukéra azért igényt tartanék.
Egy pillanatra elgondolkodom, hogy a srác vajon telepata-e, mert másodpercre pontosan kapok szívrohamot a neki beállított, külön csengőhang miatt. Miután meggyőződöm róla, hogy a dobhártyám még épp, és nem szenvedett maradandó károsodást, benyomom azt a nagyon szép zölden rikító "hívás elfogadása" gombot.
- Halló, itt a világ első embernek csúfolt zombija beszél. Miben akarsz segíteni? - Aberráltságom a legfelső szinteket is megszégyeníti, és még én is megijedek magamtól. Egy tehén hozzám képest atléta...
- Kurva vicces vagy. - A hangja alapján húzza azt a szép, csinosan telt száját és már azon töri a hülye fejét, hogy mivel büntessen meg legközelebb. Marha jó! - Csak azért hívtalak, hogy van-e kedved átvonszolni a csinos hátsó feledet hozzánk, családi vacsorának nevezett borzalmon részt venni.
Elképzelem magam elé Fugakut, aki utált, a túl vidám Mikotót, és a degenerált Itachit, majd kiráz a hideg.
- Nincs, de mivel olyan szépen kérted, elmegyek. Aztán háláld meg valahogy! - morgom, majd miután meghallom a halk cuppogást - a-a, nem verte ki, csak puszit küldött. - kinyomom.
Nekem. Annyi.
A vacsorát valahogy túléltem, nem ezzel volt a probléma. A drága apuci a nézésével hatszor leszúrt, de ez már oly' mindegy. Mellékesen elejtett egy apró információmorzsát, aminek a hatására Sasuke nézése vált metszően gyilkossá - nagyon beszaratós volt ám. - és egyszerűen nem tudtam a dolgokat hová tenni.
- Mi volt az az Apussal? - teszem fel az engem foglalkoztató kérdést, mindent kockáztatva, és meglapulva várom a válaszát. Ami még várat magára - és váratni is fog egy ideig - mert az Uchiha poronty úgy dönt, Ő bizony most szanaszéjjel harapdálja a számat, mert az jó dolog. Aha. Szerinte. Nem tudom, mitől jött rá hirtelen a bagzhatnék, mindenesetre hirtelen ér az a vad szenvedély, amivel a számnak esik. Tipikus pasi ez is, nem szóban közli a lánnyal, ha szexelhetnékje van, ne legyen az élet olyan egyszerű. Megáll az eszem...
Egy ideig hezitálok a beleegyezéssel kapcsolatban, hisz mozdulatai bizonylatot adnak afelől, hogy most nem csak kis pitiáter előjátékra vágyik, hiszen kérés nélkül dönt hátra és vándorol át a szája a nyakamon keresztül a külcscsontomra. Ne mintha annyira ellenem lenne a vad nyelv forró játéka, de szeretném most letisztázni, hogy szűz vagyok, Ő pedig most épp ettől készül megfosztani. Ennek ellenére hagyom, hogy egy pólóval szegényebbé tegyen. Éjfekete szemei az enyémbe ütköznek, és talán a bennük felfedezett megilletődés készteti arra, hogy a nyelve egy újabb, az előzőnél viszont gyengédebb táncra hívja az enyémet. Itt szakad át az én agyam gátja is, a forróság a mellkasomból kiindulva elönti a testem, így minden érintésére kellemesen megfeszülök. A halk csendet egy lassú, dögös dallam szakítja meg, értetlenül meredek a falra.
- Megölöm Itachit - sóhajtja a feketeség, és a szemébe hulló tincsek mögül ellenségesen figyel arra, amerre én. Arcát a hasamba fúrja, én hülye meg felvihogok, mint valami hiéna - csikis vagyok, na. - és megsimogatom azt a zabálnivaló buksiját. A kis türelmetlen.
- Nekem tetszik. Majd elkérem tőle a címét - kalandozom el. De csak is addig, míg meg nem érezem a hátamnál matató kezeket. Nem nyújtok neki segítséget, ha már a farkát nem bírja a nadrágjában tartani, küzdjön meg a célért. A kihívást elfogadja, csatot nem kímélve szabadít meg az őt zavaró ruhadarabtól. Állat...A gyengéd cirógatás viszont, amivel melleim halmát tünteti ki, elűzi a haragom. Lassú masszás, egy-egy lopott csók, és ez a zene eléri, hogy ne legyen szükségem több előjátékra. Ezt következtetem ki, mikor már a bugyit sem érzem magamon, de Sasuke ujját igen, méghozzá, magamban. Közben körkörös mozdulatokkal kényezteti a csiklómat is, hogy ellazuljak. Minden sikerül, csak az nem. Egész testemben remegek, majd mindkettőnk torkából előbukik egy mélyebb sóhaj, amikor már merevedésével hatol be szűk hüvelyembe. A szűzhártyánál megtorpan, a kezeinket pedig összefűzi, csak aztán nyomul mégjobban előre. Nem mondom, hogy nem kellemetlen, de a könyvekben, vagy honlapokon erősen eltúlozzák az egészet.Nem ebbe fogom belehalni, az még egy kicsit odébb van. Közben a zene is vált, Muse szám, így feltételezhetőleg az előző is az volt. A "Neutron Star Collision" kellemesen pörgős, szerintem ez váltja ki az Uchihából, hogy ne úgy kezdjen mozogni, mint egy ma nyugdíjazott, hanem belecsapjon a lovak közé, egyből egy ritmusos tempót vegyen fel, ami közben remélhetőleg nem fogok elaludni. Nem kérek a nyalifaliból.
Halkan sóhajtozok, bár teljesen felesleges, a szoba levegője nehéz és fülledt, nem sok oxigén jut el a tüdőmig. Néha még Sasuke szája is akadályoz, vagyis elősegíti azt, hogy meg találjak fulladni. Milyen ciki lesz már, ha a sírkőre az lesz írva, hogy: "elhalálozás oka: szex közbeni levegőhiány".De ez már nem számít, nemsoká elérjük azt a pontot, ami felé mindketten igyekeztünk. Bombaként robban fáradt testemben az orgazmus, és zihálva fürdök a gyönyörben. (Hogy jutottam ide? Pár órája még az unalomban pancsoltam...)
A férfitest alatt besüpped mellettem az ágy, én pedig dorombolva bújok az izmos karok ölelésébe. A lassú cirógatás hatására, ami a hátamat éri, majdnem elalszok, de csak addig tart a bódult állapotom, míg a mellettem fekvő olyan információt oszt meg velem, amitől hetekig álmatlanság fog gyötörni...
- A szüleim azt akarják, hogy költözzem Amerikába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése