Pszt! Keep it my secret! - Registration 14.: Utolsó fejezet

Ó, igen. Most tudom, hogy utáltok, de ennek a történetnek most rakok pontot a végére. Ugyanis, nincs hozzá ihletem, valamint, míg fel nem halmozok pár, friss élménynek betudható epizódot, ötletem se lesz, mivel folytassam, hogy ne legyen sablonos. Így köszönöm MINDENKINEK, aki nyomon követte idióta párosunk kalandjait, egyszer visszatérek a MÁSODIK ÉVADDAL, ami a párosunk végzős és egyetemi éveiről fog szólni. Tehát, ha ennek vége is van, a szálnak közel sem. Egyszer még, hallotok erről a két hülyéről, efelől én kezeskedem. Egy szó, mint száz...

Pszt! Keep it my secret! - Registration 14. - Final episode

Nyüszögve igazítok egyet kicsit túl kényelmetlen ünneplő ruhámon. Franc a melegbe, franc a fekete-fehérbe, és az évzáróba. Nyár van, húszezer fog, szakad rólam a víz, a hajam hullámosodik, így könnyen kerülök a kiakadás szélére. Castiel nem is szól hozzám, látja, hogy tököm tele van mindennel, és egy szó, és elszakad nálam az a bizonyos cérna. Csak adjon rá okot... 

A fellegekig dicsérem magam, amiért levágattam a hajam és már csak tarkóig ér. És, amiért túléltem ezt a szörnyűséges ünnepséget, vagy mi a szöszt. Király, már csak haza kell mennem és... nem aludni, hanem ezt a rohadt vöröst pesztrálni. Kicsit túl sok szeretetre éhezik mostanában. Vagy megjött a havija, esetleg terhes. Ja, hogy egyik sem kivitelezhető! Akkor csak simán meghülyült. 

Oké, azt nem mondom, hogy bánom. Ugyanis, minden piszkálódást leszámítva, imádtam Castiellel tengetni az időmet. A gitárleckéket már réges rég abbahagytuk, menthetetlennek minősített, majd kiröhögött. Roppant kedves. 

Hét hónap sok időnek tűnik, mellette azonban villámgyorsan elrepült. Hárman szétválaszthatatlanok lettünk - ő, a kutyája és én. Sokszor aludtam nála, találkoztam a szüleivel. Ugyan nem lesznek a szívem csücskei, de tisztelettel bántak velem, és én is velük. Bár, az a hideg hangulat bennem maradt. 

Amint eldőlök az ágyon, ő rámtehénkedik és követeli az ölelésem. Azt hiszem, huzamosabb időn belül agyfaszt kapok, ha így folytatja. Még pedig így fogja, most ezt az időszakát éli. Kivetem magam az ablakon... Helyette csak beletúrok a puha, vörös tincsek tömegébe, és simogatni kezdem a fejbőrét. Elégedetten dorombol, én pedig elkezdek olvadni. Halál cuki! Olyan szívesen megdögönyözném! De akkor nem élném meg a holnapot.

Nem kell kimondani. Nem kell kimondania semmit.

Nem kell kimondania semmit, mert tudom, hogy szeret.

The End