Ha a világ egy drámai műsor lenne, akkor Deidara lenne az oktató, a mesterség egyik leginkább elismert szakembere. Van valami szemkápráztatóan borzalmas abban, ahogy széttárja a karját, fel az egekbe - rosszabb körökben azt hinnék, valamelyik éppen kiválasztott magasabb entitást dicsőíti, ám szó sincs erről. Ha bárki kíváncsi a mocskos részletekre, Deidara sosem dicsőít senkit saját magán kívül, de azt mindig szenvedélyes beleéléssel teszi.
Valakinek ezt is kell.
Főleg elnézve, hogy Sasori milyen passzív rezignáltsággal bámul a szöszi idegesítően halszerű világoskék szembogaraiba, reménykedve, hogy felfedezi az értelem, őszintén, bármilyen szikráját, de ahogy peregnek a másodpercek, ez a remény csúfosan a ködbe vész.
Őszintén, fogalmam sincs, hogyan tartja fent a fapofát. De nem rezdül - a száján a nem kunkorodik fel, a szemöldöke nem ugrik meg, a hajszála se rezdül. Mint egy szobor. Ha már a megfejtetlen rejtélyeknél tartunk, szívesen feltenném a kérdés, miszerint mit keres az egész Akatsuki-nak csúfolt HÖK csapat a nappalinkban, de ha tippelnem kéne, anyám is ezt a próbálja megfejteni. Nem mintha zavarná, szerintem mára már megszokta.
Tudjátok, ez úgy van, hogy Uchiha Sasuke akkor is a kanapénkon tesped, amikor éppen dolga lenne, nem hát akkor amikor nem. Szerintem csak szereti mutogatni a pofátlanul helyes pofiját minden adandó alkalommal, amikor lehetősége van rá, de ki vagyok én, hogy szembesítsem a rosszul burkolt önimádatával? Sasuke hozzá magával Itachit, mert fogalmam sincs, szeparációs szorongással küzd, az pedig mindenki mást.
Felpillantok a heavy faery smut-ból, amit nyúzok napok óta.
- Tudod, ha hamarabb nyomod meg a gombot, tudod, amivel a karakterek támad, akkor lehet túlélem - magyarázza Deidara, na meg megspékeli egy jelzővel, amivel Sasori sosem létezett prostituáltságát fejezi ki. - Nem olyan bonyolult, hm.
Sasori végre elmosolyodik - úgy, mint aki egyszerre nyerte meg a lottót és borzasztóan önelégült.
- Mintha az én hibám lenne, hogy képtelen vagy megfelelően reagálni a szorult helyzetekre.
Deidara feje elvörösödik, mint egy frissen nyílt pipacs és megforgatom a szemem amikor már vetődik is. Szerintem megharapja Sasori karját, legalábbis a jajdulásból erre bírok következtetni, így inkább visszaforduk... nék a könyvemhez, amikor a bátyám átkarolja a vállam. A sóhajjal lemondok a békés olvasásról estig.
- Ötezer yen Deidarára.
Vigyorog azzal a fültől-fülig stílussal ami nála már alapértelmezett beállítás. Rálesek a nappalinkban verekedő fiúkra, a többire, akik hol ezt, hol a másikat bíztatják és anyámra, aki aggódva figyeli a televíziónkat.
Visszatekintek Narutóra.
- Állom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése