határvonal - I. könyv: Bűnök és büntetések

Vörösben izzó, sűrű köd lepi el a fekete palotát, melynek ősi tornyai szinte könyörögve nyúlnak az ég felé. Ám itt nincs ég, csupán karmazsinban izzó végtelen szenvedés és a lelkek szüntelen sikolyainak hangja. Mint egy penge az éjszakában, mégsem szentel neki senki nagy jelentőséget. Mellékes és felejthető, csak úgy mint ezen lelkeknek a sorsa - elvégre, némelyikben lakozik elég erő, elég elnyomott gyűlölet és fájdalom, hogy túléljék a Pokol körét, amelybe bűneik szerint kerültek, de a legtöbb elég ott, a feledésbe merül, a Purgatóriumban. Onnan nincs szabadulás. Nincs visszatérés, megbocsájtás, második esély. 
Nem mintha a Pokol megfelelő hely lenne egy délutáni teapartira, úgy nagy általánosságban. Erre Wrath már egy ideje rájött. Az ünnepség zaja kiszűrödik a falakon keresztül, dorbézolás, szex és vér szagával, amelyek meglepően passzolnak, na nem mintha Wrath erre eddig nem jött volna még rá. Áll elég év mögötte, hogy kiismerje az... otthonát?
Nyílik az ajtó, tudja, mert bárhol felismerné a lépteket, amelyek olyanok, mint egy nagymacskáé, ruganyosak, ragacsosak. Hang dorombol mögötte. 
- Elmélkedünk? - kérdi Lust. 
Wrath nem tekint hátra, mert tudja mit látna, démon mintákat, feketén, mocskosan a férfitesten és pont elégszer látta már Lustot meztelenül. Akkor sem akarta, csak úgy alakul, hogy ugyanolyan gusztustalan helyekre járnak unalmukban. 
Valamivel el kell terelnie a figyelmét, a szüntelen felelősségről, a növekvő nyomásról, a tényről, hogy hamarosan átveszi apja helyét a Hét Főbűn Körzetének egyikében. Vezető lesz, amolyan tudjátok, "egyik legerősebb démon a pokolban". Habár a mai napig nem állítja törhetetlenül, hogy szeretné-e ezt, igazán, nincs választása. 
- Menekülünk - válaszolja Wrath mindenféle mélyebb érzelmet mellőzve a tökéletesen mély és karcos hangjában. A legtöbb succubus még azt is elfelejti tőle, hogy csábítani akarnak és ők maguk esnek csapdába. - Nemsoká vérhold. 
Lust összefonja a karjai a mellkasán, félrebillenti a fejét, mint egy kíváncsi macska, aki nemrég nyalinthatott bele a tejcsibe. Nos, ha szigorúan vesszük...
- Bizony ám. Alig várom. 
Wrath nem is igazán feltételezett mást. A démonokat a káosz hajtja, a pusztítás és a szenvedés, és ezen az éjszakán, végre felmehetnek a felszínre. Boszorkányokként. Árnyakként. Felejthető pillanatokként. 
De Wrath-nak kivételesen más tervei vannak. Sokkal bonyolultabban és remélhetőleg, gyümölcsözőek. Az árnyak suttognak. A titkok lelepleződnek. 
Ha pedig Lucifer Morningstar, a Pokol királya hibát követett el a múltban, akkor éppen ideje, hogy kiderüljön.