2014. április 5., szombat

Az Akatsukisok élete avagy betekintő a hülyék házába: (15. Minden jó, ha jó a vége)

Hinata Hyuga HD wallpaper for Wide 16:10 5:3 Widescreen WHXGA WQXGA WUXGA WXGA WGA ; HD 16:9 High Definition WQHD QWXGA 1080p 900p 720p QHD nHD ; Other 3:2 DVGA HVGA HQVGA devices ( Apple PowerBook G4 iPhone 4 3G 3GS iPod Touch ) ; Mobile VGA WVGA iPhone iPad PSP - VGA QVGA Smartphone ( PocketPC GPS iPod Zune BlackBerry HTC Samsung LG Nokia Eten Asus ) WVGA WQVGA Smartphone ( HTC Samsung Sony Ericsson LG Vertu MIO ) HVGA Smartphone ( Apple iPhone iPod BlackBerry HTC Samsung Nokia ) Sony PSP Zune HD Zen ; Tablet 2 ;

Hinata PoV.:

Minden olyan gyorsan történt. Meg sem tudnám mondani pontosan, mi zajlott le körülöttem az elkövetkezendő pár másodpercben, mert nem adatott meg nekem az, hogy lassított felvételben nézzem az eseményeket. Annyit tudok megmondani, hogy ki művelte.
A lyukas háztetőn keresztül nézem az eget, és az el-el reppenő, hatalmas, fehér madarat. Elmosolyodom, mert jó érzés, hogy van, akiknek fontos vagyok. A törmelékek levágták rólam az erős köteleket, megmozgatom elzsibbadt tagjaimat, kidörzsölöm szememből a könnyeket, majd felállok. Egy nagy ugrással felkerülök a tetőre, majd elég csupán felfelé nyújtanom a kezem. Elkapnak, majd felhúznak magukhoz. Aggódó szavakkal bombáznak, én pedig akaratomon kívül meghatódom. Mert számítok nekik...
A családomnak...
...Az Akatsukinak.
Konoha már csupán törmelékek, és por tömkelege, valamint szanaszét heverő, fehér holttesteké. Pein majd kiugrik a bőréből, a birtokában van a nyolcfarkú. Innen nem állíthatja meg őt, minket, senki és semmi. Sosem hittem volna, hogy valaha ezt fogom gondolni. Pont én.
Megváltoztam, hiába öntudatlanul. Már nem vagyok az a dadogós, félénk kislány, aki voltam. Ez pedig nem a "falumnak" köszönhető, hanem azoknak az embereknek, akiktől a shinobi nemzetek rettegnek. Azt hiszem, büszke vagyok.

- Olyan idióta vagy - mosolygok magam elé, ahogy a tőlem telhető legjobban meghúzom Hidan karján a fáslit. A célom az, hogy elálljon a vérzése, mert a baromja képes volt két órán keresztül kínozni Ibikit. Mondanom sem kell, végigvihogta az egészet. Most meg itt duzzog nekem. Nagyjából úgy fest, mint egy menstruáló tinilány.
- Én ugyan nem - ellenkezik derékból. Hát milyen már, hogy nem neki van igaza! - Engem csak bosszantott a tudat, hogy az a semmire való fickó akár egy ujjal is hozzád ért. 
Fülig pirulok, nem is sejtettem, hogy a bocinyalt hajú személy képes ilyen őszinte megnyilvánulásokra. Ez zavaró, nem kellett volna engednem, hogy meglepjen.
Mostmár biztos vagyok benne, hogy többet érez irántam, mint puszta szenvedély. És ki tudja... Lehet idővel majd ő is képes lesz bevallani magának. De az már egy másik történet.

Vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése