Bűnöző és Gyilkosképző Gimnázium /Hanzai/ – Ötödik lövés

Az az egy pillanat, amikor Faylan Dead END c. számára bevonultunk és mindenki minket nézett valami felejthetetlen. Aztán hirtelen robbanás, de a zene tovább bömböl. Mintha Faylan hangjával szemben senkinek se lenne esélye. Lövések, és őrültek háza. Nem is a Hanzai lenne. Egy fáradt sóhajjal kapok elő egy stukkert és lövök fejbe egy fenyegetősdit játszó, felém kardal kalimpáló hülyegyereket.
- Dikk bassza meg - káromkodik Hidan, ahogy lepuffantja egy csajnak a karjait.
- Osztom - nyögi Mea, aki egy hatalmas állattal pusztakezezik.
- Jobb lábbal betalálna - adom a tanácsot vigyorogva.
- Milyen igaz - indítja a fentebb említett lábát a férfi ágyéka felé, majd a halk, hááát, nem recsegő de olyasmi hang jelzi a közelben állónak, hogy a férfi jó ideig nem lesz képes a nemzésre. Szerintem jobban tenné ha heréltetne, mert véleményem szerint még a kézimunka is fájna neki. Barátnőm nem kis erővel "pöckölte" meg a hímtagot, csodálom, hogy nem tört le.
- Azigen - röhögi Naruto, aki az utolsó pillanatban hajol el a lövés elől.
- GYILKOS-OSZTAG! - ordítja Kakashi, mire odarohanunk. - Mindenki itt van? - Vállvonások. - Ajvé... Akkor... Ichigawa Hidan!
- Meghalt! - dörmögi az említett, mire mindenki nevet.
- Ichigawa Jashin!
- Baszik a sarokban! - adja az idősebb az értelmes választ.
- Mea Tenshi!
- Fejen állok, tanár úr!
- Watanabe Nichi!
- Tartom a lábát!
- Uchiha Sasuke!
- Én meg átugrálom őket!
- Sabaku no Gaara!
- Lovaglok a homokon!
- Csak nehogy idő előtt élvezz el. Uzumaki Naruto!
- Fingottam!
- Már megint ez a téma... Sabaku no Kankuro!
- Megujjaztam egy bábút!
- Uchiha Madara!
- Jelen!
- Hoozuki Magetsu!
- Daráljunk gáci!
- Mindenki itt van akkor?!
- Áh, dehogy!
- Akkor nyomás a kijárat felé, aztán nekem megölni mindet!! - adja az utasítást Kakashi.
- HaiHai, Kaksi-sensei - állunk haptákban, majd megfordulva őrült sebességgel kezdünk rohanni. Adrenalin szintem valahol három méterrel a felhők felett. Azt hiszem ilyen címmel még film is készünk, valahol Magorországon... Vagy Magyarország? Mindegy. Azaz, az utóbbi. Szinte kirobbanunk az ajtón, a lövések sorozata elindul felénk. Nem győzünk kapkodni, vér spriccel szét. Halk puffanás mellettem. Elkerekedett szemmel nézek Narutóra, akinek a szeme a semmibe nézve árulja el nekünk, hogy a lelke átszállt egy másik világba.