Bűnöző és Gyilkosképző Gimnázium /Hanzai/ - Hetedik lövés

Az udvar közepén összekuporodva ülök, szememből könnyek folynak. Talán életemben először sírok, nem tudom. De nem is érdekel. Nem jó dolog hallgatózni. Mindig csak rossz derül ki. Valami zajlik körülöttem, sírások, sikolyok, lövések. Felém. Hátrapillantok, Hidan a fejemnek szegez egy Beretta 96 Brigadiert. Teljesen elképedek, majd szétnézek. Levágott fejek, elhajított testrészek. Mindenhol. És… ez jó. Ismét Hidanra pillantok. Szemében kegyetlenség csillog, majd amikor kettévágok egy kislányt, aki a legnagyobb valószínűséggel Deidara húga, meghúzza a ravaszt, golyót engedve a fejembe. Egy pillanatra mindenki megfagy, még levegőt se vesznek. Vér fröccsen szét mindenhova. Az én vérem. Hidan… meglőtt. Pont ő.

És nem halok meg. Pedig fejen lőttek. Ez hogy lehet? A véres kezemet nézem, hallom a szívdobogásom. Majd hirtelen mintha felébrednék. Kikerekedett, könnyes szemmel nézek szét, majd a fiúra pillantok.

- Miért? – kérdezi éles hangon.

- Mi? Mit… Mi? – suttogom, majd szemem fennakad, és eldőlök.

Fájdalom nyilall a fejembe, felnyögve ülök fel. Egy kórterembe vagyok. Álom volt? Visszafekszem az ágyra, gondolkodok. Diclonius… Szörny. Hisz a dicloniusok szörnyek voltak. Utálták az embereket. Felállok, a tükörhöz lépek. Hajam a térdhajlatomat cirógatja, amitől verbálisan lemegyek hídba. Tegnap még csak a derekamig ért. Szemem csillog. De hogy mitől? A szarvaim is sokkal nagyobbak. Kieresztem az egyik kart. Nem… az egyik vektort. Megérintem, és érzem. A tapintását… mint a kígyó bőre. Megborzongok, majd észreveszem, hogy meztelen vagyok. Indulnék felöltözni, amikor belép Hidan. Megdermedek. A fiú hozzám sétál, végignéz rajtam.

- Ugyan olyan vagy, mint Lucy-sama.

Elkerekedik a szemem, majd bekönnyesedik.

- Nem – cincogom. Hallottam Lucyről. De valahogy sosem tudtam samázni. Hisz borzalmas dolgokat tett, az emberek mégis tisztelettel ejtik ki a nevét. – Nem vagyok olyan!

- De. Nii – ragadja meg a vállam, a szemembe néz. –Te vagy Lucy-sama lánya.

Már másodjára hallom, de nem akarom elfogadni. Lélegzésem másodpercek alatt gyorsul fel, ám mielőtt elkezdhetnék tombolni, Hidan magához húz, majd forrón megcsókol. Nem tudom, miért, talán csak a meztelen testem látványa izgatta fel ennyire. De gondolkodás nélkül csókolok vissza, túl jól esik. Ne mondjátok, hogy beleszerettem! Magához húz, a hátamon simít végig. A nyakát ölelem át, az ölési vágyam eltűnik. Elképesztő, mennyire a hatása alatt vagyok.

- Szeretlek, Nichi.