"Mikor beléptem a szobába, az első amit megláttam, a hatalmas disznóól volt. Nem tudom, honnan szedték a fiút azt a pénzt, amivel a szobapincérnek fizettek, és azt sem tudom, hogy Hidan miként vette rá Kakuzut, hogy ilyen jelentéktelen dologra költség a maszkos szeretett ryuuit. Az első kérdésemre megvan a válasz, a másodikra nem is próbálok keresni. Inkább hagyom a francba, tudom, hogy csak felidegesíteném magam vele. Lerakom a szőrcsomót az ágyra, egyenesen az Akatsuki-köpenyből készült kis "fészek" közepébe, majd a fürdőbe suhanok. Nálam egy zuhanyzás is egy fél nap, hisz mivel víz elemű vagyok, gyakran látszok a zuhany alatt. Miután elhasználtam a szálloda meleg víz készletét, egy szál törölközőbe libbentem vissza az általam üresen otthagyott szobába. Csakhogy! Nem hallottam, amikor a kan bejött, és a kiscica nyűgös nyávogását sem. A barom állat a hátán lévő bőrénél fogva emelte fel a kisállatot, nálam meg a kelleténél jobban felment a pumpa.
- Rakd le azonnal!
A hím annyira megijedt, hogy kiejtette a macsekot. A szerencséje az volt, hogy gyorsan reagáltam, és elkaptam, ami nem volt épp a legjobb ötlet. Ugyanis, a mellemnél bedugott anyag szépen kicsúszott, és hang nélkül ért földet, megmutatva mindent. Fülig elvörösödtem, ahogy a férfi vágytól égő szemeibe néztem, és egy határozott ordítással behúztam neki, majd stílusosan kilöktem a szobából."
Ez az aranyos eset kb. három órája történt, azóta se merem kinyitni az ajtómat, pedig a kangörcs fél órája dörömböl rajta, hogy ez bizony az ő szobája, és illene beengednem. Azonban túlságosan is félek a szemébe nézni, hiába van rajtam már megközelítőleg hat rétegnyi ruha, ami elfedi meztelenségem.
Másnap reggelre elillan a szégyenem és felemelt fővel lépek ki a kis szoba ajtaján, mindig megajándékozva a szürkeséget, ha valami perverz megjegyzést tenni. Hajamat felkötöttem reggel, és a frufrumat is oldalra erőszakoltam, hogy ne zavarja annyira a küldetést. Az erdőben valami hihetetlen friss levegő van, édes virágillat keveredik az oxigénnel, szinte elkábulok tőle. A tollas kis dögök ontják magukból az idegesítő dallamokat, bár ez a hang inkább olyan, mint amikor a macskák párzanak. Neko-chan be is indult tőle rendesen. Tegnap este, amikor hátra vágta magát, szinte parancsolva, hogy "Vakargass, ribanc!", volt szerencsém megállapítani, hogy a csöppség fütyivel rendelkezik, így minden kérdést kizárva, nem nőstény. Aranyos dolog volt...
Miközben ezen mélázok, csak annyit veszek észre, hogy a nyakamat felsebzi valami, majd a karomat és az oldalamat is. Elhomályosul a világ, és már csak Kakuzu és Hidan fájdalmas nyögését hallom, majd elsötétül minden. Utolsó gondolatom, hogy ez a kunai bénítómérges volt.
- Rakd le azonnal!
A hím annyira megijedt, hogy kiejtette a macsekot. A szerencséje az volt, hogy gyorsan reagáltam, és elkaptam, ami nem volt épp a legjobb ötlet. Ugyanis, a mellemnél bedugott anyag szépen kicsúszott, és hang nélkül ért földet, megmutatva mindent. Fülig elvörösödtem, ahogy a férfi vágytól égő szemeibe néztem, és egy határozott ordítással behúztam neki, majd stílusosan kilöktem a szobából."
Ez az aranyos eset kb. három órája történt, azóta se merem kinyitni az ajtómat, pedig a kangörcs fél órája dörömböl rajta, hogy ez bizony az ő szobája, és illene beengednem. Azonban túlságosan is félek a szemébe nézni, hiába van rajtam már megközelítőleg hat rétegnyi ruha, ami elfedi meztelenségem.
Másnap reggelre elillan a szégyenem és felemelt fővel lépek ki a kis szoba ajtaján, mindig megajándékozva a szürkeséget, ha valami perverz megjegyzést tenni. Hajamat felkötöttem reggel, és a frufrumat is oldalra erőszakoltam, hogy ne zavarja annyira a küldetést. Az erdőben valami hihetetlen friss levegő van, édes virágillat keveredik az oxigénnel, szinte elkábulok tőle. A tollas kis dögök ontják magukból az idegesítő dallamokat, bár ez a hang inkább olyan, mint amikor a macskák párzanak. Neko-chan be is indult tőle rendesen. Tegnap este, amikor hátra vágta magát, szinte parancsolva, hogy "Vakargass, ribanc!", volt szerencsém megállapítani, hogy a csöppség fütyivel rendelkezik, így minden kérdést kizárva, nem nőstény. Aranyos dolog volt...
Miközben ezen mélázok, csak annyit veszek észre, hogy a nyakamat felsebzi valami, majd a karomat és az oldalamat is. Elhomályosul a világ, és már csak Kakuzu és Hidan fájdalmas nyögését hallom, majd elsötétül minden. Utolsó gondolatom, hogy ez a kunai bénítómérges volt.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés