Bűnöző és Gyilkosképző Gimnázium /Hanzai/ – Második lövés

Az előző részben említettem egy "pisztolycsatát". Na az valahogy így néz ki:
http://www.youtube.com/watch?v=ZZ9PF-MjAGo  (0:16-0:51)

Mea Tenshi

Miután két másodperc néma csönddel emlékeztünk meg szeretett intézetünk elhunyt diákjaira, csorda módjára vonultunk az órára. Most nekünk lövő edzésünk lesz, a Gyilkos-osztaggal. Sóhajtva vedlettem át egy fehér atlétába és egy fekete rövidnadrágba. Mezítláb csoszogtam el a táblámhoz, majdnem felnevettem.

- Megint új, mi? - motyorászta Hidan egy szál cigivel a szájában, majd előkapott egy tárat. Bólintok. Töltött, majd lőtt. Tökéletes találat, egyenesen a bábú fejét lőtte le. Alig vagyunk négyen, akik képesek egy bábú végtagját egy lövéssel leszedni. Mea, Hidan, Jashin és én. Mind a négyen S-szintet viselünk, ami a legerősebb. Na, igen, a tehetség az tehetség.
Kikaptam a kis nikotin-rudat a fiú szájából, majd a sajátomba helyeztem. Céloztam, meghúztam a ravaszt. Egymás után négyszer. A négy végtag a szélrózsa minden irányába elrepült.
- Amatőr - vigyorogtam gonoszan  az Ichigawa fiúra. Egy szexi mosollyal tépte ki a számból a cigarettát, majd egy puszit kaptam a számra. Kecsesen mutattam be a szürkének, pedig tizenegy év alatt megszokhattam volna már az ilyesfajta megmozdulásait. Igen, Hidant tizenegy éve ismerem. Ő az egyik olyan ismerősöm, akit több mint egy évtizede ismerek. A másik Mea. Tizenhárom év.
A lila szemű vigyorát még a késemmel sem tudtam volna levakarni, így csak durcázva vonultam be a kis épületbe, átengedve a többieket. Mikor beléptem, ott találtam a bátyámat.
- Hát te? - kérdeztem tőle, miközben mellé álltam. Fapofával nézett rám, amiről egyből leesett, hogy most nem a bátyust játssza, hanem a komoly tanfelügyelőt.
- Feladat - nyújtotta át a papirost. Hümmögve dobtam le magam a Tenshi lány mellé, aki érdeklődve fúrta fejét az enyém mellé, majd a vállamra rakta azt. Így olvasta a szöveget. Sóhajtva mélyedtem a sorokba.
- Szóval azt mondod, hogy egy milliomost. Minek? - néztem a bátyámra.
- Ennyire te sem lehetsz sötét, húgi. Természetesen a sulinak.
- És én mennyit kapok belőle, hm? - dobtam el a papírokat.
- Közel kétmillió yent.
- MENJÜNK ÖLDÖSNI - pattantam fel, így véletlen Mea beverte az orrát. - Gomen!
Hárman mentünk, a Tenshi lány, Kim és én. Visszakapkodtuk magunkra az iskolai egyenruhát, majd a fegyvertárba mentünk töltényekért és tárért.
- Ki ve... - kezdtem, de félbeszakítottak.
- ÉN - rohant le Kim, porfelhőt húzva maga után.
- Akkor meghalunk - morrantam, majd vigyorogva mentem utána, magammal húzva a tök komoly Meát is.