Az én Uchihám (3. fejezet)

Az én Uchihám 

3.fejezet: A boldogság mámorában

Életem legrosszabb hónapját tudhatom a hátam mögött. A kijárási tilalmam olyan szinten elfajult, hogy kezdtem beleőrülni. Suli után egyből haza. Nem mehettem sehova, titokban lehetőségem se lett volna, hisz nevelőanyám értem jött a sulihoz. Szívás. Az Akatsuki banda persze jót röhögött szerencsétlenkedésemen, egyedül Mea érzett velem együtt. De vége, ismét szabad vagyok! Utálom ha ketrecbe zárnak, ez onnan is látszik, hogy Nyilas vagyok. Örök szabadságvágyó. Számomra nincs is jobb kikapcsolódás  mint a haverjaimmal elmenni egy nyugis dombos helyre, ahol zöld a fű, az ég olyan ragyogó kék, mint Naruto szeme, és virágok nyílnak.
Boldogan ugráltam be a suli kapuján, szinte szívecskéket hagytam magam után. Jó erősen megölelgettem barátosnémet, aki olyan "WTF?"-os arckifejezéssel díjazta tettemet. Miután kiszorongattam a lelket az Akatsuki-tagokból is, elrepültem az órámra. Képzeletemben unikornisok által hány szivárványon szálltam, még a tanár is megijedt túlzott jókedvemtől.
Ez az iskola után sem fagyott le, még a rémséges kémia sem tudta elvenni a kedvem, Sőt, inkább fokozta, ugyanis Deidara ismét felrobbantotta a termet, amin én személy szerint könnyesre röhögtem magam, majd balettmozdulatokkal libbentem ki a hatalmas vaskapun. Mea próbálta kihúzni belőlem, hogy mi mérhetetlen boldogságom oka, mire én nagy okosan rávágtam, hogy: "Csicseregnek a fák, zöldülnek a madarak és világbéke van. Kell ennél több?" Na ennél a pontnál akadt ki Kisame, hogy mégis milyen jogon jobb a kedvem mint neki, és végigüldözött öt utcán. Én csak vígan dalolva suhantam előle, mikor ő már az utca végén pofára esett egy kőben. Egy kőben, értitek?! Aztán meg panaszkodott, hogy mi a francnak futok előle. Hát bazdmeg, ha kerget mit csináljak, álljak egy helyben és várjam, hogy megverjen, vagy mi? Nos, miután kék barátunk összekaparta magát a koszon beton keménységéről - olyan erősséggel csapódott bele a földbe, hogy még kráter is maradt utána - Kakuzu nem segített neki, áh, az túl nagy kedvesség lett volna. Inkább benyögte, hogy "Körberajzoljalak?". Olyan hisztérikus röhögést még sose produkáltam, de szerintem Mea sem, ugyanis az ő szeme is bekönnyesedett tőle. Nem volt semmi, az biztos.

- Mit csinálsz?
Egy éles sikoly tölti be az iskolát.
- Te, Uchiha! Mi a fasznak ijesztgetsz, he?! - fordulok hátra, hogy aztán fejbe kólintson Sasuke hideg, feneketlen fekete szeme. Azta...
- Csak kérdeztem valamit! - vágott be egy hihetetlenül édes arcot, amitől legszívesebben a nyakába dobtam volna magam, hogy :"A tiéd vagyok, baby!" - De mindegy is, nem ezért jöttem.
- Aha... - bambultam el.
- Szóval, meg szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem holnap bowlingozni...
- Aha... - feleltem nagy okosan. Melletted a barna hajú Tenshi lány alig bírta visszatartani a röhögését szőkébbnél szőkébb megnyilvánulásaimnál.
- Oké, akkor holnap fél háromra érted megyek- ezzel elment.
- Aha... - motyogtam bambán, mire Meából viharos erővel tört elő az eddig elfojtott röhögés.